Szia Zsuzsa!

Képzeld el, ma a narancspiros Ford-oddal álmodtam, ami időnként ott állomásozik az újpalotai McDonalds parkolójában, hogy elvigyen engem új helyekre, Miskolc után most Tiszaörs fürdőre, a Spanyolnátha Műhelytáborba! Szerintem nagyon szuperül megoldódtak a kezdeti nehézségek a kerékkel, és jó időt futva, biztonságban érkezhettünk meg a táborba.
Még éppen sikerült elcsípnünk Liebhauser János előadását, és kezünkbe vehettük a 25 éves PAD folyóiratot, miközben az asztalokon szerteszét heverő Szabó plusz Bartók Légyott kiállítás munkái adták meg a művészi alaphangulatot.
Te hogy érezted magad az első napon? Mit gondolsz Berka és Székelyhidi performanszáról, hogy Attila sziklaszilárdan ült a székén, míg Zsolt még a padlón fekve is szakadatlanul mondta a szövegét?
Egyébként én éppen most végzem az utolsó simításokat Petőcz András műhelymunkáin, a verseken, amiket feladott a második napi előadása után. Te is érezted azt az elképesztő energiát, ami Andrásból áradt, ahogy Erdélyi Miklósról beszélt? Ez az energia adott nekem inspirációt a műhelymunkákhoz, amiket még aznap este fel is olvastunk neki, személyesen. Annak ellenére, hogy online volt jelen András, úgy éreztem, mintha hús-vér valójában ott ülne előttem. Elképesztő élmény volt.
Az ebédek során a verebek csak csipogtak és kérték a morzsákat, egyem meg őket. Fotókat is készítettem róluk, és az egyik tábori munkámba is belekerültek! De még mielőtt rátérnék erre, a gyógyvíz egyszerűen csodálatos volt, amikor a második nap délutánján belecsobbantam. A közel harminc fok ellenére is igazán jót tett nekem, feltöltött csupán az, hogy csukott szemmel pihenhettem a családosok zajától teli medencében. Nem is zaj volt az, inkább kellemes háttérmorajlás.
Tehát a verebek; Vörös István műhelymunkája kapcsán jutottak eszembe, amikor Babits Mihály mintájára az ember nélküli világot kellett ábrázolni. De majd meglátod, szerintem sikerült abszolválnom a feladatot. És még több Babitsot fogok olvasni a közeljövőben.
Remélem, nemsokára újra találkozunk, a búcsúzkodás mindig nehéz, főleg azután az áttáncolt, átmulatott este után. Úgy érzem, sikerült teljes mértékben feloldódnom, és tábori hangulatba kerülnöm.

Alig várom a jövő évet veletek!

Sok puszi,
Bogi


Szia Bogi!
Bevallom, amikor indulás előtt fél órával szembesültem vele, hogy lapos az egyik kerekem, és a gumis ember közölte, hogy mentehetetlen, kizárólag az tartotta bennem a lelket, hogy megígértem, elviszlek a táborba. A feladat adott volt, a megoldás gyorsan kellett. Na, de a lényeg, hogy leértünk, és a tábor helyszínére lépve, minden más azonnal elfelejtődött.
Nekem is nagyon tetszett a Berka
Székelyhidi performansz, én a vége felé komolyan azt hittem, hogy Zsolt valakinek az ölébe fog ugrani, nem tudom ez esetben, hogy alakult volna a rezzenéstelen arc per meghökkent arc arány. És az is nagyon jó volt, hogy megtudtuk tőlük, nem árt, ha van egy megmondó embered, aki megmondja a jóságod vagy rosszságod, és szerencsés, ha a megmondódnak is vannak megmondói, akik már azelőtt megmondták az ő jóságát, mielőtt még a megmondód lett volna, és neked bármit is jól megmondott volna.
Azt nagyon sajnáltam, hogy Petőcz András a sérülése miatt nem tudott eljönni személyesen, de online módon is tényleg nagyon erőteljes volt a jelenléte. Erdély Miklósról szóló előadása fantasztikus volt, nagyon sok érdekességet hallhattunk nem csak a műveiről, hanem az életéről is, amiket András személyes történetek mesélésével tett még izgalmasabbá. Az ehhez kapcsolódó műhelymunkát is nagyon élveztem, mindezek hatására itthon rögtön Erdély Miklós könyvek kutatásába kezdtem, és képzeld két könyvet már sikerült is megszereznem egy antikváriumból.
Vörös István előadása (és szombat esti táncos kedve) is nagyon tetszett, érdekes volt hallani a Halász Gábor kontra Harmadik nemzedékről, és megtudni, hogy azt, hogy különlegesek vagyunk, néha a hibáinkkal is alátámaszthatjuk.
Bírtam Bübüt, az irodalmi műveltségre éhező kutyát, aki mindennel elégedett volt, kizárólag azon borult ki, ha nem táncolt vele senki. Ez persze minden élőlénytől teljesen érthető. Jut eszembe, Bogi, Te tudtad, hogy normális zene és normális zene között néha kibékíthetetlen az ellentét?
A kaja is jó volt végig, bár én az ovis teát már ovis koromban sem csíptem, de az adagokra igazán nem lehetett panasz, azóta is sajnálom azt a két palacsintát, amit hátra kellett hagyjak.
A Műhelytáborban azt is szeretem, hogy mindig találkozunk új emberekkel is, megfigyelted már, hogy az új emberek, új szlengeket is hoznak? Azt hiszem, a gyászos zsiradék és a csírarétes kifejezéseket beépítem a szókincsembe, jól jön majd, ha kamaszok körében flexelni akarok. A régiektől meg érdekes pletykákat lehet hallani a Spanyolnátha kerti partikon történtekről, és egy mindenkit lázba hozó művészeti megoldásról is értesülhettem. Azt hiszem, te akkor a szobádban voltál, na majd elmesélem, nehogy már lemaradj valamiről.
Puszi,
Zsuzsa
U.i.: Bogi, akkor majd találjuk ki, hogyan csináljuk meg a közös tábori beszámolót.