Frász az avaron
héja mász a zavaron
Héja mász az avaron
Avalon
csapda ez a sziget
az első alma is itt termett meg az utolsó is
nem a titok és nem is száguldás
az időtlen nász bilincsel hozzád
meg a zenélő sivatag háttérkulisszája
talán az a nemtudommiféle
rés a füled mögött
a nemtudomhovavezet csiklandozza
heréimet folyton a hátadon
tör a frász
utánad
a vízözön segíthet csak
és végre eltűnik a gyönyör szigete
tündérestül almafástul ahogy van
a szüntelen száguldást elnyeli a sivatag
az első alma sokkal jobb volt mint az utolsó
élvezet volt újra meg újra beleharapni
de várjuk ki a végét
várjuk már nagyon a végét
A zavaron úrrá lenni az is egy frász
inkább felejtsük el hogy
ég és föld vonzásában lebegtünk
Tegyünk mindent úgy ahogy más
a csapdákba sétáljunk bele
Azt mondjuk mindig amit más is a fészbukon
abból nem származhat baj
arcod se nő se férfi csak szfinx
a tested is nemtelen
Nemet mondunk és váltunk
bár nem a legjobb az árfolyam
a növekedés elvesztette jelentőségét
Hiába, nem zörög a haraszt
Csak semmi extázis
A folyó is árad
   Hátadon viszel át
      de a száguldás
          megmarad

Részlet Szabó Lőrinc és Bartók Béla közösségi médiáról is letiltott párbeszédéből járvány idején

B: Hiába lenne tücsökzene füleidnek,
csak semmi árnyalat.
Jobbra vagy balra.
Fekete vagy fehér.
Sz: Pedig a hős bűnöző volt.
A filantróp rajtad nyerészkedett.
Harminc ezüstpénzért megvásárolt uszítók szítanak,
a tömeg rablók cinkosává lesz.
B: A torz, a hazug az igazság trónján terpeszkedik. Minden hamis hangtól szenvedek.
Sz: Szakmai ártalom lehet.
B: Kopernikusz sem hitte el, hogy a Nap a Föld körül kering.
Egy Commentariolus című szamizdatban fejtette ki, hogy éppen fordítva van; a Föld kering a Nap körül.
Sz: Félt is tőle, hogy az akkori tudományos világ kineveti. Meg féltette a karrierjét. Pedig valójában nem mondott újat. Egy görög csillagász, a Szamoszi Arisztarkhosz már a harmadik században konstatálta, hogy a természet rendje szerint a Föld és az összes többi bolygó a Nap körül kering. Hiába, ezek a régi igazságok! Néha érdemes őket elővenni.
B: Pár évvel később, az inkvizíció idején, már nemcsak kinevették volna hanem egyenesen viszik a máglyára. Ma pedig minimum letiltanák a Facebookról. Különben már nem mindig nyerő a természet rendjére hivatkozni…
Sz: Csak nem a gender-kérdésre célzol?
B: Mindentől függetlenül vagy mindenesetre, azaz mindennek ellenére hadd idézzem a nagy költőt, akit te is becsülsz; „ó természet, ó dicső természet, mely nyelv merne versenyezni véled?”
Sz: Lázadó volt. Ő sem szerette, ha beskatulyázzák.
B: Mi sem szeretjük ha beskatulyáznak minket.
Sz: Szavak mögé rejtik a valóságot. Csak két utat hagynak nyitva. A többi mind le van zárva. Forgalomkorlátozás van érvényben. Meg fogalomkorlátozás. A fogalmak gyarmatosítása terjed akár a járvány.
B: Lezárt utak, gyarmatosítás, plusz a járvány. Nem nekünk való. Mit tegyünk hát?
Sz: Szigorúan ragaszkodjunk a tényekhez.
B: A fogalomkorlátozás őreit éppen a tények zavarják. Aggasztó például, hogy a Föld a Nap körül kering. És még sorolhatnám.
Sz: Akkor sincs más választásunk. Különben a valóság csak egy illúzió marad, amit szégyellni kell.
B: Mi az, hogy valóság?
Sz: Valóság a zenéd, a verseim, valóság az ami kívül van meg belül, valóság Ádám és Éva ölelkezése, a csillagok járása, valóság az út ami valahonnan valahová vezet, a szélsuhogás, a szabadon szálló gondolat, a szabad szavak mágiája, a tiszta forrásvíz mely szomjadat oltja, a múltba nyúló gyökerek melyek ma téged táplálnak, a lét és a nemlét, egy kavics a tengerparton, az ég kékje, s a kételyek, a sírás, a nevetés, az álmaid, a szeretet, az otthonod,
valóság
minden
ami kívül
van
belül.