Hajnóczy Péter emlékére

Hiába guglizott rá, nem talált pontos leírást, a videók is bénák voltak. Vagy a horrorra mentek rá, ahogy kitépik a testből a szerveket, ahogy fűrészelik szét a koponyát, vagy a részleteket mutatták, a máj, a lép boncolását. Aztán végül talált egy leírást, hogy Y-vágással kell kezdeni a szegycsontnál szépen lefejtve a bőrt kétoldalt.
Igazság szerint először kicsit meglepődött, hogy ez lesz a következő feladata. Nem mintha annyira szerette volna a Csahost. Sajnálni meg csöppet sem sajnálta. Persze gyerekkorában sokat játszottak együtt, fociztak, labdáztak, együtt mentek még a játszótérre is. Mert a Csahos mindig, mindenhova elkísérte, ott loholt a nyomában. Vigyázott rá, úgy őrizte, mint a szeme fényét. A gyerek még a legjobb falatokat is kilopkodhatta a tányérjából, azt is megengedte neki, még csak nem is morrantott. Persze a lány anyja ilyenkor nagy patáliát csapott, hogy ez mégis csak túlzás, ilyet meg ne próbáljon még egyszer. De a Csahos csak az anyjára vicsorította azt a széles fogsorát, és a nő azonnal elhallgatott. Csahossal igazán akkor kezdődtek a bajok, amikor a kislányból kamasz lett, és nem foglalkozott vele többet. Valósággal féltékeny lett a barátaira. Ha a lány el akart menni otthonról, akkor órákig acsargott, ugatott, mintha megveszett volna, tán még a szája is habzott mérgében. Nem egyszer el is állta az ajtót, és a lány azt hitte, kettéharapja a torkát, ha kiteszi a lábát a küszöbön túlra.
Szóval a kihívás első fele nem esett nehezére, hogy végezzen a Csahossal, mert nagy étkű volt mindig, úgy zabált, mint a disznó. Alig is tudta kivárni, hogy letegyék elé a tányért. Az anyja valami konferenciára utazott. A lány tudta, három napig nem lesz otthon. Ezalatt simán végez vele, ki is tömi, ahogyan azt kell. Patkánymérget kevert az ételébe, az meg befalta, észre se vette, úgy fordult fel.
Innen jött a neheze, mert a lánynak fogalma sem volt, hogy kell egy preparátumot elkészíteni. Vagy másfél napig guglizott, mire úgy nagyjából képbe került. A Csahosnak már szaga volt, amikor az első Y-vágást bemetszette rajta. De nem törődött vele. Amennyire lehet, gyorsan dolgozott. Jó nagy konyhaasztaluk volt. Azon elfért a Csahos, pedig behemót egy állat volt. Amikor a mellkasról lefejtette a bőrt, felmetszette a hasat is. Ott hömpölygött előtte a Csahos bélrendszere, kitöltötte a fél hasüreget. A szegycsontot meg a bordákat nem vette ki, hogy legyen tartása a preparátumnak. Így fedve voltak a belső szervek. Először kézzel esett neki, ahogy az orosz videón látta, de aztán csak elővette a kést, és szépen kimetszette a szerveket. Csak a májnál bénázott egy kicsit, bele is vágott, de ki nem szarja le?
A preparátoroldalakról tudta, hogy neki a szervek nem lényegesek, mennek a kukába. Csak a belekkel kell vigyázni, mert ha széthasadnak, elönt a szar mindent. A szív, a máj, a tüdő tényleg könnyen kijött. A nyelőcsővel kicsit elpepecselt, de látott egy képet a neten, egy komplett nyelőcsövet, aminek a végén ott fityegett a nyelv. Igaz az egy tehéné volt, de mindegy. A gugli azt írta, hogy simán ki lehet venni egyben az egészet, szóval elhatározta, hogy neki úgy kell, vagy sehogy. Persze a nyelőcső kimetszése nem volt egyszerű, mert vakon dolgozott. A koponyát nem vágta fel, így nem látott bele. A mellkasi vágás mentén emelte ki a nyelőcsövet, a Csahos koponyájába alulról, az állkapocs irányából nyúlt be, úgy vágta el a nyelvet tartó izmokat.
Kezében tartotta a Csahos nyelvét, lógott belőle a nyelőcső.
— Na, te se ugatsz többet nekem — mondta, és levágta az asztalra a nyelvet a máj meg a szív mellé.
Amikor már az asztalon feküdtek a belső szervek, hosszan megszemlélte őket. Szépek voltak. Esztétikusak. Szép volt a szív, a lép, a tüdő. Most már kicsit sajnálta, hogy béna volt, és belevágott a májba. Azt álmában sem merte volna gondolni, hogy ennyi szépség belefér ebbe a hülye állatba.
Azon hosszan gondolkodott, hogy a koponyáját felvágja-e, kiszedje-e az agyát. Mondjuk kíváncsi lett volna rá nagyon, hogy mekkora agya van egy ilyen ostoba állatnak. De már a szegycsonttal is megkínlódott rendesen. Mégis csak egy ötven kilós lány, és gyakorlata sem volt az ilyesmiben. Szóval a koponyát nem fűrészelte szét, meg igazán jó fűrészt sem talált a sufniban. De a szemgolyókat kiszedte. Mert azt írta a gugli, hogyha ügyesen emeli ki, és nem sérti meg az ínhártyát vagy mit, akkor olyan szépen ki lehet emelni a szemet a szemideggel együtt, mint egy tojást. És tényleg.
A preparálásnál mindenféle vegyszereket írtak a preparátoroldalak, hogy mivel lehet tartósítani a testet. De a franc sem akarja évekig nézegetni a kitömött Csahost. Elég, ha elvégzi a kihívást. Úgyhogy ezzel nem foglalkozott. Valahol régen azt olvasta, hogy az egyiptomiak szalmával tömték ki a múmiákat. Leugrott hát a petshopba. Vett vagy hat zsák szénát, alig tudta hazacipelni. Csak ímmel-ámmal tömte ki a testet. Kicsit megereszkedett így a Csahos hasa, gyűrődött rajta a szőrös bőr, de nem foglalkozott vele.
Amikor végzett, gyorsan összefércelte a testet, feltámasztotta, és lőtt egy szelfit. Persze béna lett, mert a Csahos eldőlt közben, ki kellett újra támasztani. Az ablakkal szembe, a szekrénynek támasztotta. Ott jó a fény, kicsit ilyen túlvilági, ahogy beszivárog a nap a spalettákon, és ha jól állítja be a szűrőt, akkor a szekrény is tök feketének tűnik a fotón. Ha nagyon kell, dolgozik majd még raja egy sort utómunkával, hogy a Csahos minél félelmetesebbnek tűnjön. Mondjuk nem rossz így se. A tátott szájából elővillanó fehér fogaival, meg az üres szemgödrökkel tényleg elég para. De ha már ennyit vergődött vele, akkor minimum, hogy néhány száz nótot összeszedjen a képekkel. Persze DarkGrayt sohasem éri utol a hatezer nótjával meg a kétezer megosztásával. De az a csicska szabálytalan előnyből indult, mert az összes felmenője temetkezési vállalkozó, az apja is az volt, így könnyű szuper esztétikus preparátumot rittyenteni.
Aztán persze rájött, hogy a szűrők mégse jók, a spaletta csíkozása sem. Illetve jók azok, csak kell még pár fotó, amivel dokumentálja az Adminnak az esetet. Mert oké a nótok és a megosztások, de a szintugráshoz az Admin engedélye kell. Ahhoz meg dokumentumfotók. Szerencse, hogy a belső szerveket még nem baszta ki a picsába, hanem ott hevertek az asztalon. Nyomott velük néhány szelfit, a májat felvette, pózolt vele, mintha harapná, aztán rájött, hogy ez ócska Trónokharca-szar, kitörölte inkább a képet. A szemek úgy feküdtek ott, mint az üveggolyók. Kalárisok, ahogy a kézműves néni mondta gyerekkorában a Művházban, kalárisokat fűzünk ma, gyerekek, színes kalárisokat. Megfogta a Csahos szemgolyóit, a látóidegeket összeöltötte, aztán megkereste azt a fekete bársony szalagot, amit még régebben vett. Rávarrta a szemgolyókat, jó kis nyakpánt lett így, ott himbálóztak a szemgolyók a fekete bársonyon. Ilyet még nem csinált senki, az biztos! Felvette a nyakpántot, ellőtte a szelfit. Ezzel az ötlettel talán még DarkGrayt is beéri, vagy a közelébe kerül. Kreatívnak kell lenni, na, nem elég csak simán kipipálni a kihívást. Pózolt még néhányat a kitömött Csahossal, aztán csinált egy pár sima dokumentációs képet, amiket elküldött az Adminnak: 12. kihívás Raven00143.
Tudta, hogy az Admin nem ül állandóan a gépnél, jó, ha másnap válaszol. Ettől függetlenül egyfolytában a telefonját leste. Persze a szelfiket is fellőtte a közösségi oldalra, lassan gyűltek a nótok és a megosztások. Az Admin most viszonylag gyorsan válaszolt. Örömében táncra tudott volna perdülni, amikor meglátta a telefonján felvillanni a sárga betűket:
A „Tömd ki apádat” kihívás teljesítve. A 13. szint aktiválva. Új kihívás a mailboxodban.
Persze azonnal látni akarta, mi az új feladat. De a telefonja egyfolytában pittyegett, ömlöttek a nótok és megosztások, főleg amióta DarkGray is öt csillagot nyomott a klárisos képnek. Mondjuk jó is lett, tényleg tök esztétikus, mert ilyen mélykék szeme volt az apjának, mint neki. Tök jól mutatott a nyakában a szelfin.