Szalai Zsolt
Költő, kritikus. 1979-ben született Győrött. Öttevényen él. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum munkatársa. A Hermaion Irodalmi Társaság elnöke, az Ambroozia webfolyóirat szerkesztője. Legutóbbi kötetei: Sem.rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében (Parnasszus, 2018); Gyökeres ház (Napkút, 2020). LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Szalai Zsolt
Egy győri céhlegény indítványa Géczy Julianna feje mellől
szín-tézis, színtelen antitézis,
egyedül maradsz te is, én is,
mint a lőcsei fehér asszony perében,
kivégeztetett szegény a piactéren,
keze a kulcslyukon volt, feje a kosárban van,
fekete, éjfekete a világ, adassék elő a bajban
Gyűljünk a városbíró háza elé, gyerünk,
az élet inasai vagyunk!
Távozóban e ház elé levert tuskóba egy-egy szöget verjünk,
és messze, mindentől egyre messzebbre haladjunk,
mint a vándorszínészek, rút formációnkkal útra keljünk.
Mert a legényélet szabályait ki írja vajon,
szemünk pillás függönye fent,
mi is csak nézünk majd a színpadon,
hét lakattal őrzött traumáink szedálva kint is és bent,
mégis egyre nő majd a fájdalom.
Repertoárunkba nem kerülhet
boldog házasságról való ének —
ki a szerelemért csak megfeszülhet,
életét áldozza sorsmérte szerepének,
az lehet céhkönyvünk szerint műsoron.
Gyertek, penészvirágok, mert itt ránk mi vár,
legfeljebb a társas magány,
jegyezzük be céhünket, elsőre Kékszakállúnál,
a cím: Misztérium körút kilencvenvalahány.
