Dobos Klára — Mikita Gábor
(1965) a Pannon Agrártudományi Egyetemen végzett, közel két évtizeden át az Észak-Magyarország mezőgazdasági, majd kulturális rovatának újságíró-fotóriportere, ezt követően a Szent István Rádió munkatársa. 2006-tól az Új Misszió folyóirat szerkesztője.
Mikita Gábor
1965-ben született Miskolcon. Egerben magyar-történelem szakon, a Miskolci Egyetemen történelem-muzeológia szakon végzett. 1990-ben színikritikusi képesítést szerzett, írásait közölte a Criticai Lapok, Ellenfény, Színház, Zsöllye, Új Holnap, Műút. 1991-2001 között az Észak-Magyarország c. napilap színházi újságírója. Szerkesztője volt a miskolci Csodamalom Bábszínház jubileumi kiadványainak, a Legendák, anekdoták, emlékek a miskolci színjátszás történetéből c. 2007-ben megjelent színháztörténeti kötetnek. 2002-től a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum színháztörténész-muzeológusa.
SPN könyvek ajánló
Dobos Klára — Mikita Gábor
Mikita Gábor
Porond-galopp
Harlequinade — a Miskolci Balett előadása
Kár, hogy nincs tizenkét szemünk, hogy egyszerre láthatnánk mindegyik táncost — mondjuk a Miskolci Balett bohóc-játékáról, a Harlequinade — szenvelgők komédiájáról távozva. Majd hozzátesszük: — Ezt az előadást legalább tizenkétszer kellene megnézni, akkor (sem) kapnánk teljes képet.
A Gergye Krisztián koreográfus-rendező nevével fémjelzett előadásban ugyanis elementáris erővel és vehemenicával vesz részt a tizenkét szereplő: a csoportos jelenetekben tizenkét különböző karakter tizenkét különböző markáns reakcióját kellene nyomon követnünk. Már ez is jelzi, hogy igen gazdag a miskolci előadás — ötletben, poénban egyaránt.
Egy vándorcirkusz társulatának történetét látjuk a megérkezéstől a távozásig: apró történéseket, amelyek egy részét a nagyérdeműnek szánják a társulati tagok, míg más pillanatokat egymás elől is lepleznének. A porondon zajló attrakciók a paródia-kategóriába sorolhatók, amelyek hol cirkuszi trükköket, hol a balettirodalom alapműveit teszik idézőjelbe. A kulisszák mögötti pillanatok pedig hol ars poetica-szerű keserűbb vallomások a művészlétről, hol fricskák az összezártságra kényszerítettek magánéletének bonyolult összefonódásáról — melyben éppúgy kulcsszó az egymásra figyelés, mint a féltékenység.
Két dologtól igazán lenyűgöző az előadás: az egyik a táncosok (vagy ahogy előadás után jellemeztük őket: színészek, akik nem beszélnek) nagy fizikai-lelki koncentrációt igénylő rendkívüli odaadása, a másik a játék, a jelenetek aprólékos kidolgozottsága. Mintha a precizitásra, a legapróbb részletekre is odafigyelő cirkuszi világ e tekintetben is ihlette volna a játékot: rengeteg a váratlan, meglepetésszerű trükk, geg a produkcióban.
Bozóki Mara tervező a commedia dell'arte, a cirkuszvilág alapjelmezeit szellemesen bolondította meg egy-egy kis ötlettel: egyszerre érezzük a jelmezek klasszikus vonalvezetését, s a picassói vagy épp fellinis elrajzoltságot az „egyedi szabásmintákban”. S ez érvényes a játék egészére: a komédiázás ősi rituáléinak szellemiségét teremti újjá a társulat — odatéve a saját névjegyét az elődöktől örökölt „Hepp!-ekhez”...
Harlequinade — szenvelgők komédiája, a Miskolci Balett előadása. Táncolják: Bányai Mirjam, Bolla Dániel, Dávid Patrik, Dragos Dániel, Fűzi Attila, Kepess Boglárka, Kocsis Andrea, Kovalszki Boglárka, Lukács Ádám, Márton Richárd János, Mohai Cintia, Szűcs Boglárka. Díszlet-jelmeztervező: Bozóki Mara. Ügyelő: Varga Renáta. Rendezőasszisztens: Fűzi Attila. Koreográfus-rendező-látvány: Gergye Krisztián.