Köves István
Nem kérdezni a legnehezebb
Tárt ajtó előtt tétovázni?
Mi szorít ökölbe egy segítő kezet?
Elhagyni a kínálkozó metrumot, miért?
Mindig a bot vége a legnehezebb.
Színező zeneszó, csengés-bongás,
Ihletet hitelesítő aranyfedezet,
Ahol fülsértőn a csont törik?
Mindig a bot vége a legnehezebb.
Vélhető már a félhető jövő,
Ahogy omló házon kiálló féltető lebeg,
Vagy ázott teafilterek a múlt levében.
Mindig a bot vége a legnehezebb.
Most van a soha, és itt van a sehol,
És valószínűleg nem lesz holnap veled,
Amikor már a nincsből is adnál.
Mindig a bot vége a legnehezebb.
Magányos ragadozók kóvályognak
Lerágott, fehérlő borda-kosarak felett,
Pendül a szögesdrót, a pengetaréjos.
Mindig a bot vége a legnehezebb.