Bereti Gábor

SPN könyvek ajánló

Bereti Gábor
A szabadtéri
A szabadtéri mozi
hatalmas nézőterén,
ma már nincs ilyen,
korabeli szabvány,
Valahol Európában
találkozott esténként
az őscsapat. S dúdoltuk
szerfölött, 2 × 2 néha 5
és szólt a biztatás,
Fel a fejjel, Liliomfi,
s volt ki elszédült
a Körhintán. Ha jött
az éjszaka, varázslat
tartotta életben az
életet. Majd Berlioz,
induló, új címerrel
kezdődött a Híradó.
Képekben hírek,
a világ, egy hétig
mindig ugyanaz.
Még késhettél ezalatt.
Később már nem.
Várt fönt a hely.
Baloldalt, utolsó sor,
a bokroknál. Mikor
kinek szívében
ragyogott a szerelem.
Ildi, Mari, Csilla.
Mikor melyik nyár.
Féltékeny sötét.
A vásznon színek,
izgalom, vérforraló
történetek. Fönn
ragyogtak a csillagok.
A hatalmas nézőtér
felett szállt a cigarettafüst.
És szálltak a sóhajok.
Nagy volt a tél
Nagy volt a tél.
A hóban frissen, feketén.
Megjött a szén.
S a pinceablakon
apám és én, kézzel és
lapáttal behordtuk.
A kályhában újra volt
parázs. A hamu reggel
visszaadta vöröslő
agyagmintáimat.
Rintintin kutyát,
Mátyás királyt,
a Búsuló Juhászt.
A nippek negatívjait.
Így éltünk akkor itt.
Hó. Fagy. Dermesztő
hírek. A kályhában új
parázs. S reggelre
agyagmintáimat.
Volt-e nálam boldogabb?
S most megint a tél.
Szén sehol. Csak két
kupac. Megosztott
ország a vitrin két
oldalán. Ott a nippek,
itt negatívjai. Nincs szén,
nincs kályha, nincs parázs.
S a hamu sem adja ki.