Fodor Tünde
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Fodor Tünde
Kedves Atyámfia, szívbéli Kelemen!
Tudatom kegyelmeddel, hogy levelemet nem akaratom, vagy időm hiánya miatt nem kaphatta, hanemha annak okáért, hogy hosszasan nyomtam az ágyat — igen megbetegített valami nyavalya, de már kezdek az egészséggel megbékélleni, ölelgetem, dédelgetem, hogy még ha nem is vagy harminc esztendeig, de legalábbis addig, míg a Teremtő engedi, maradjon meg jó szolgálatomban.
Így hát kegyelmed a haragvást feledje, mert biza ez nem az akaraton múlt el, hanem valamely más alkalmatlan akadályon, így hát könnyen és tartozással vagyon megbocsátani, hogy nem írhatám.
Aztán megfőzte-é a fejdelemnek a híres paszulylevest reszeltkével, amit tőlem tanult el? Ha igen, reménylem, szerezett beléje jóféle vadat, mert az biza azzal a tökéletes. Aztán azért emlegetém ezt a levest, mert majd azzal tartom jól a hozzám bevetődő, kegyelmedet kereső fehérnépeket, s fiaikot... Az a beszéd járja ugyanis erre mifelénk, hogy kegyelmed mindenelőtt azért iparkodott annyira a bújdosásba, mert biza itten nem egy, de nem is kettő majdnemfeleséget hagyott maga után — kit fiastól, kit anélkül, kit éppen viselősen... hát vallja ki az őszintét most már kedves nénjének, ugyan hány tűzbe tartotta a piszkavasát? Már csak azért kérdem, hogy tudjam — ugyan hány vászoncselédre számíthatok a kapum előtt, akik kegyelmedre hivatkozva bébocsátásukat kérik hozzám, mint a kegyelmed rokonához, segedelmet, vagy ami még inkább előjöhet, lakhatást kérvén magoknak, s s gyermekcséiknek... hiszen tudja, nem viszek peniglen nagy háztartást, így jó volna előrébb tudni, mintsem utána búslakodni. Aztán kend engemet, ha mindez így vagyon, igencsak kellemetlen helyzetbe hoza. Mert lássa bé, ebben a kelmed nagy piszavastartásában én már jól nem cselekedhetem. Ha béfogadom őket aszongyák majd a rossz nyelvek, hogy nem szégyellem tisztes asszonyszemély létemre a csélcsap rokont támogatni, de ha meg nem fogadom bé, akkor én levék a szívtelen néne, kiről száz év nem sok is beszélne a falu nyelve.
Kelemen, Kelemen, kend nékem átkozott gyötrelem!
No, azért ne szomorodjék, ne busonkodjék, mint holmi zálogos tehén, maga lófő székely. Megoldódik majd a baj, ha lészen egyáltalán, ahogy a Gondviselő elrendeli. Meg aztán minden csoda csak három napig az itten is.
Annak okáért, hogy ne csak a szidalomra emlékezzék, s mert én is emlékezem rája, hogy midőn nálunk időzött, hogy szerette az apróbélesemet, elküldöm hát kegyelmednek a recepturáját. Süttesse meg, akár adná oda az újasszony Zsuzsi grófnénak, hogy készíttesse el kegyelmednek, mikoron felé járna, hogy ennék szívesen s gondolnának a hazaiakkal, miglen falatozának.
Annyit még elejibe, hogy felénk kapros- vagy édesturóval, jóféle szilvalekvárral töltik, s cukorba is hempergetik, bár ez nékem nem szokásom. Máshun sajttal vagy párolt káposztával is szokták. Kegyelmed úgyis könyvet írni készül a káposztárul — mondja hát Zsuzsi grófnénak, hogy ilyent is csináltasson.
Akkoron a receptura:
A tésztához kellenék: 3 összemarék liszt,1,5dl forró olaj, 4db tojássárga, 3dl tej
A lisztet a forró olajjal elmorzsoljuk, majd a tojássárgájával, és annyi tejjel összegyúrjuk, hogy könnyen nyújtható tésztát kapjunk. Osszuk három részre, és egy órát pihentessük. Nagyon vékonyra kinyújtjuk, az egyik tészta félbe a töltelékből kis halmokat, kupacokat rakunk, majd ráhajtjuk a tészta másik felét is. Ezután az ujjunkkal le is nyomkodjuk, és derelyevágóval rombusz alakra vágjuk. Forró olajban, aranysárgára kell sütni, sütés közben többször megfordítani.
Melegen, porcukorral megszórathatik, ha ki így szereti.
Hanem most már, drága szentem, indulok aludni, mert a csudálatos dolog, hogy az embereknek és az asszonyoknak itt is úgy kell aludni, valamint másutt. Ámbár nem tudom, hogy mikoron lészen nyugodalmam, mert férjemuram úgy horkola, hogy a Jóisten a magasságos égben is felébredne rája.
De ez nem a kegyelmed gondja, kegyelmednek arra legyen gondja, hogy nékem szép színű, és jó szagú hírt írjon, azután meg még csendülő hírt is.
Öleli édes nénje, P. E. grófné
Felhasznált levelek:
33 / Jénikő, 2. martii 1720.
36 / Rodostó, 24. aprilis 1720.
53 / Rodostó, 28. junii 1724.