Királyfi, fából faragott,

táltos csikó diólevélből,

életre kel maroknyi kéktől,

amint az őrláng fellobog.

Selyem-lombháton elsuhan,

a gondolat se száll gyorsabban,

sárkánytorok a pillanatban,

a nyelvét vágd ki, kisfiam.

Hat nyelvét tarisznyádba tedd,

egy nyelvét a belső zsebedbe.

Hallgasd, vedd nyugodtan szívedre,

amikor fölötte remeg.

A sárkány rezgő nyelve vagy.

Kéklő őrláng a szóhuzatban.

Falelked elparázslik lassan.

Kék láng emészt. A pillanat.