Versben zenét írni nem lehet! ♥ Versben zenét írni nem lehet! ♥ Versben zenét? Fenét! ♥ De ha zsenialitásom kiásom, ♥ nem kellenek ♥ a hangjegyek. ♥ Kotta, terrakotta, ricotta! ♥ (Továbbá teremburáját.)

 

TONÁLIS ♥ TONÁLIS ♥ KÖTÖTTSÉGEK ♥ EL VELETEK! ♥♥♥ TONÁLIS ♥ TONÁLIS ♥ KÖTÖTTSÉGEK ALÓL ♥ FELSZABADÍTOM ♥ FELBASZ IDOMA ♥ (T) ♥♥♥ HÖLGYEM ÖN SZÉP, SSZÉÉÉP ♥ EZ ÍGY TÚL SNASSZ ♥ HÖLGYEM ÖN GYÖNYÖRŰŰŰ! ♥ BÁR RÉSEKKEL ♥ LÁTNAK EL ♥ TESTILEG ♥ ÁM NEKEM AKKORA ♥ VAN AKKORA ♥ OLYAN VITÁLIS ♥ HÖLGYEM ♥ CSODÁLKOZNI FOG ♥ NE FOGAZZON ♥♥♥ Ó Ó Ó Ó ♥ Á Á Á Á ♥ A A A A ♥ RAVATALRA VAGYOK KÁRHOZTATVA ♥ GYÖNYÖR Ű Ű Ű Ű ♥♥♥ (Oké, ez a Bartók többet tett bele, ♥ na de az enyém se kutya és tonálisan felszabadult, ♥ amúgy meg úgyse mutatom meg senkinek. ♥ Csak a holttestemen át! ♥♥♥ hol a test ment, e mentá(l)t, ♥ hűvös illatú Bar Talk, ♥ még sosem szagolták. — ♥♥♥ Úgy fest, a módszerem jó, ♥ van benne több perspektív, ♥ szemlátomást már nem csak ♥ tonálisan szabad mű ♥ lesz, de értelemtű (sic!) ♥ úgyszintén független.) ♥♥♥ Ű Á Ó Ü Á O ♥ Ű Á Ó Ü Á O ♥ ISMERD EL RÍMNEK, JÓ ♥ DARINT A LÉTBEN TARTÓ ♥ DAGADÓ ♥ LIBIDÓ ♥ JÁT! ♥♥♥ (kár, hogy a felkiáltójel ♥ nem bír hangértékkel, ♥ hiába mered fel égnek, ♥ azért te mégis értsd meg, ♥ hölgyem, ♥ oszt üjjél bele végre, ♥ mert ennyi rossz rímet ♥ még a tonális kötöttségek ♥ alól felszabadított ♥ disszonancia se képes ♥ túl sokáig igazolni) ♥♥♥ Ó! AZ ÁTSZÚRT SZÍVEM ♥ ÚGY ZAKATOL, ZA-KAT-KAT! ♥ APACSAID LELÉPTEK, ♥ JÖJJ ÉS ♥ KÖNYÖRÜLJ MEG, KÖNYÖRGŐ ♥ TEKINTETEM TEKINTVE!

 

ÉS VÉGRE: ♥ DARINNAK JÓ! ♥ HAH! OH! OÓH! BETELJESÜLT! ♥ ELŐTTEM ÁLL A FÉNYES ÚT, ♥ AZ ÖRÖK SÖTÉT: ♥ SZEGÉNY DARIN MOST GO OUT, ♥ S TÁVOZIK ♥ DURVÁN JÓL SIKERÜLT ♥ SZIMBÓLEUMKÉNT, MÉG HA ♥ NEM IS TELJESEN MAGYARUL.