Kusper Judit
SPN könyvek ajánló
Kusper Judit
Édes Öcsém, drága Kelemenünk!
Hol Ázsiábúl süt a nap, hol Európábúl fú a szél, orcámat mindig feléd fordítom, édes egyöcsém. Írnék én néked furton folyva, a papirost nem kímílve, csak írnám a világ folyását, a jó házi ügyeket, a császárok lófuttatását, csak hát, csak hát… eltévedt vitorlám elől kifogják a szelet, itt hánykolódnak a levelek, hol a török futár dobja vissza, hol még a vámon sem jut át, ha meg át is jut, a baksis ott csörgedezik a bugyogók mélyén. Szerelmetes öcsém, már egy olyan ponyván nyomott könyv is kijönne a ládámban szunnyadó leveleimbűl, hálá az Istennek, hogy a te leveleid idetalálnak — még most is csupa rejtély előttem, hogyan bűvölöd meg e lusta papirosokat, hogy ide elérjenek. Tán egyszer, tán holnap, tán évek múltával, kezedbe adhatom leveleim könyvét — egy leveleskönyvet, ki hallott már ilyet!
Na de nem azért koptatom a drága téntát, hogy a füled hírek nélkül maradj. Hejj, édes, keserves napok váltják egymást e nyívvel teljes világban. Azt hittem volt, hogy a fényes Constantinápolyban még a garádics is cukrozott mandulábul vagyon, de bizony belétörik a fogam e cúkorba, s már inkább vágyom egy jó töltött káposztára, mint itt a serbettel teli tálra. A minap is mi történt itten! A szobám ablakábúl látom ám csak, hogy egy magyar embert cipelnek a palotatérre, keze öszvekötve, s hát honnan tudom, hogy magyar vala? Biz az fennhangon dalolt, azt a nótát, hogy Csínom Palkó, csínom Jankó. Bizony mondom, még bokázott volna is, ha nincs olyan nyomorult állapotban. Hogy mi lett vele, mi nem, nem tudom, valami Bercsényi úr vala, ezt mondta a szolgáló, akit kiküldtem az utcára. Adja az Isten, hogy még lássuk ebben az életben!
Öcsém, két szemem sugára, vigyázzad az egészséged! Csak csínján azzal a sok jó borral, ami biztos folyik a nagy fejedelem minden kupájába! Minálunk ritka kincs mostanában a bor, alig jut át a kapukon, pedig de jó is lenne estvéli óráimban leöblíteni a nap ízetlenségét, de még jobb lenne, ha egy jó vaddisznyópaprikást locsolhatnék meg veresen. Édes öcsém, itt biz a konyhám sem a régi. Kapok ugyan mindenféle fűszerszámot, de én csak nem állhatom ezt a fahajat, ánizsot, kardamonyt, még a kappanyt is ezzel főzik itt, húshoz is rakják, hát én megvallom néked, édes öcsém, amikor először ettem az ánizsos húsukat, hát én a belemet majdnem kiokádtam. Volt is nagy ijedelem, hogy mit fogunk mi itten enni, hiába a jó edények, ha nincsen jó hagyma, fokhagyma, káposzta. Hát a szerencsém az volt, hogy itten van ez a nagy palotakert, ahol mi is sétálni szoktunk, hát ott annak a rácsos falánál csak-csak szóba elegyedtünk a szultán dáma-bibliotékájának egyik sudár könyvivel, hát annak hoz minden egzotikus fűszerszámot a szultán, még foghagymát is, de hát az meg utálja, úgy undorodik tűle, mint mink a büdös poloskátul, na hát így kiadogatta a rácson átal, mer hát — úgy mondta — ezt a gyilokfüvet csak a barbár magyarok bírják megenni. Na lett is abbúl jó vacsora, még a szultánt is meghíhattuk vóna!
Úgy vagyunk mi itten, édes öcsém, mint fokhagyma az ánizsos kappanyban. Nekik csavarjuk az orrukat, maguk se tudják, minek undorodnak, mi meg fuldoklunk az ánizsszagban. A magáé mindnek jó — a másiké kibírhatatlan.
De te, fokhagymás libasültem, hízzál a jó ételektűl, a török tiszteli a vendéget — meglássad, téged is ellátnak, tán még haza se eresztenek! Azért nénédet látni gyere gyakrabban, szedtevette, micsoda dolog az, hogy a múltkor is csak úgy elmentél mellettem! Ha Mihály bátyád tudta vóna, hogy be se néztél, garantált lett vóna a nyaklevesed — ezúttal libanyak nélkül.
Sürög a futárom az ablak alatt, édes öcsém, bezárom a levelet. Küldök ebbe a zsebkeszkenyőbe kötve fokhagymát meg ánizsot — rágcsáljad, amelyik kedvedre valóbb. Ha még magyar vagy, ezt, ha már törökké lettél, amazt. Küldöm a jó adag pipadohányt meg kávét is — akármi is vagy. Lovon csak lassan haladjál, ne száguldozzál, édes öcsém, jányokbúl csak a jófajtákhoz kerüljél, és hát az egészségre vigyázni!
Ezerszeresen csókol szerető nénéd: E.
P.S. A nagy kapkodásban az ánizspályinka ráömlött a levélre. Csak a futárt akartam vele megkínálni…