Fekete J. József
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Fekete J. József
Lőn úgy, vagy másként
Többen is ültek volna a miskolci Életművészellátó előtti teraszon, ha a vendéglátóipari üzemegység ténylegesen nem talponálló lett volna, alig néhány talpalatnyi hellyel. így a város illusztris vendégei közül mindössze öten szorultak egyetlen asztal köré, némi Unicumok fogyasztásával igyekezvén csillapítani lámpalázukat és gondolataik csapongását az esti főműsor előtt.
Többet talán nem kérnék, mondta BB, a magashomlokú, van még mit néznünk a galériában, aztán meg nem szeretnék kifakadni az opera előadása során, mert tudom jól, a zeneszerző gubancba vitte a műfaj és a népzene ötvözetét, nehezen nyelném le még néhány gyomorkeserű mellett.
Bánk kontrázott. Barátom, szólt, és megvakarta loboncos üstökét, csupán az kérhet mindent, akinek semmije sincs, nekem se hazám, se becsületem, se szerelmem, mindössze az bátorít, hogy köztetek lehetek, és tapasztalhatom, az érzelmeitek életet adnak számomra. Egy baráti ölelés, a lángossütő menyecske mosolya porba taszítja a múlt indulatos és ármányos gyalázatát. Csupán éveim nyomdokát kurkászó KJ pennaforgató barátunk nyeglesége riaszt. Bár ő szerzőként se drámájával, se operájával nem találkozott, vaksi szeme elé film se kerülhetett, de ez nem ok rá, hogy a sarokba húzódva hűtött üdítőbe pislogva merengjen.
Házigazdájuk, hernádkaki nemes VS, aki közelről sem volt önmaga ellensége, ám igyekezett ártani magának, erre nyomban rendelt egy újabb kört, hogy helyreállítsa a társaság szellemi és kémiai egyensúlyát. Ha KJ nem issza meg, JJ úgyis lenyeli, gondolta. KJ lassan tépkedte a papírszalvétán szervírozott fokhagymás lángost, és azon tépelődött, érte elég csapás életében, most miért kell újra átélnie egy bemutatót, amit valójában soha nem látott, a sors kiragadta kezéből, miként nőjét is, és most egy kelt tésztával kívánja eldugaszolni csalódásainak mély gödrét.
Bánk közben belekötött a szomszédos virágüzlet kiszolgálójába, nőt még úgy nem látott, mintha meztelen lenne, noha nem az. Hiába, fenséges hely ez a Miskolc, kár, hogy annak idején nem hallgattam bánjaimra, és nem töltöttem itt nyaraimat, ennyi harapnivaló hátsó fertály között! Gondolta. Ennyi faros-csöcsös némber, akik érzelmeim húrját pengeti!
BI már nem mert italozni, még vezetnie kellett a bemutatót követően, ezért bőszen kamerázott, hogy ez a varázslatos légyott bekerüljön a dokumentáció mindent elnyelő óceánjába. S lőn úgy. Vagy másként. Mert mindig lehet másként. Is.