Ázbej Kristóf, Barti Magdolna, Bálint Bertalan, Bátai Sándor, Büki Zsuzsanna, Czető Beaty, Csízy László, Daradics Árpád, Dávid Vera, Detvay Jenő, Drozsnyik István, Enyedi Zsuzsanna, Füleky Adrienn, Gábor Enikő, Gábor Éva Mária, Gábos József, Gyenes Zsolt, HAász Ágnes, Herendi Péter, Hernádi Paula, Horkay István, Horváth Erzsébet, Kántor József, Kecskés Péter, Kelecsényi Csilla, Ifj. Koffán Károly, Koppány Attila, Koroknai Zsolt, Krnács Ágota, Láng Eszter, Lévay Jenő, Lonovics László, Lux Antal, Magén István, Olajos György, Ország László, Örkényi Antal, Pál Csaba, Péter Ágnes, Repászki Béla, Repászki Ferenc, Sándor Edit, Sós Evelin, Stark István, Szirmay Zsanett, Szöllőssy Enikő, Tellér Mária, Tooth Gábor Andor, Vass Tibor, Wrobel Péter művei

A Magyar Elektrográfiai Társaság ez év őszén alapított galériájában, november 29-én nyitotta meg TÉLI TÁRLAT sorozatának Mozaik című első tárlatát. A kiállítást pályázat formájában hirdette meg tagjai körében, kiegészülve meghívott vendégművészekkel. Az ősz—tél—karácsony fogalmi és gondolati kapcsolódáson túl a 30x30 cm-es nyomatméret fontos szempont volt. A rendezés installációs és kompozíciós elemekként kezelte a műveket — 45 művész digitális nyomatát — az összhangkép, a mozaikhatás eléréséhez.

A galéria falain elszórtan elhelyezett munkák tematikusan három egységet alkotnak. Hangulati, ráhangoló szerepet kapnak a videók — fénytextúrákkal, klasszikus hangvételű reneszánsz és barokk művek feldolgozásával, zenei aláfestésekkel —, a számítógép alaplapjából konstruált fényobjekt, és egy falrészen az elkülönített, eltérő méretű, ornamentális jellegű munkák; az idillikus téli tájban baljóslatúan megjelenő vörös korpuszok felkiáltójele…

Digitális festmény indít el, készíti fel az átmenetet — mely a konstruktív-expresszív formáktól a digitális kollázson és a pixelekből építkező mozaik-képeken keresztül a természeti jelenségek absztrahált látványvilágáig vezet. Közelükben kapnak helyet a szakrális, szimbolikai egységet alkotó, bibliai vonatkozású alkotások: a csúcsforma, megjelenik tipográfiai (alef) elemként és boltozatos templomi épületrészletként. Fraktálokból építkező tér- és síkdimenziók teremtenek ünnepi hangulatot. Középtájban elhelyezkedő, csipkefinomságú kontúrrajzolatú Mária-kép fókuszálja a karácsonyi történetet, vallási tárgyú alkotásokat, melyeket a fény születésére, az újjászületésre reflektáló művek gazdagítanak. A másik egységet alkotó művek lemondanak az idillikus megközelítésről, inkább archaizáló jellegűek, „mi történik az ünnep után?” kérdés vetődik fel az elmúlás, az enyészet katartikus képeit villantva fel. Felmerül a kérdés: vajon lehet-e újat mondani a télről, a karácsonyi ünnepekről? Hogyan lehet megjeleníteni sztereotípiák nélkül, hogyan lehet újat mondani, az ismétlés csapdáját elkerülve vizuálisan újraértelmezni a téli időszakkal összefonódó karácsonyi ünnep fogalmát? Mindhárom egység műveinek közös vonása a fény számtalan variációjával megformált látványvilág, a színek mesteri használata; a gazdag rétegzettséggel elért „míves” felületi, formai megoldások által kibontakozó elmélyült gondolatiság komplex képet eredményez.

A digitális hangzásvilág lehetőséget nyújt az újraértelmezésre; újfajta érzékenységgel megközelítve a témát, korszerű vizuális élményt képes teremteni.