az ötperces futballista biciklin érkezik, nem gyalog. leszáll, odaszól, beállna. nem zavarja, ha osztoztunk és megvagyunk, az ötperces jön és kész, beállok, mondja, ha elfelejtenénk. ha ellenben a csoport, tüntetőleg labdát szed, egy futás, kettő, a harmadik taccsnál jelentőségteljesen ránk néz. beáll, mint a gerely, azonnal intézni kezdi, rendezi a játékot, ide menjél, oda rúgjad, itt uszok, emeli egyik kezét feje fölé, megusztam, vízilabdát üvölt és a labdával elfut a szélen. harsog tőle a zöld és a környék. középre adná, megbotlik, visszacsel, visszapassz, hátra ritkán merészkedik, hiába ordít neki a kapus. ideje tüneményesen fogy, azt a passzt még elengedi, még megcsinál egy finom szőrt, rabahmadzsi, szusszant elégedetten, mentem, bök a biciglije felé és már csak a hátát látni. az ötperces futballista ilyen. félóra múltán tér vissza, otthon volt vagy kavargott, mint a gólyafos a levegőben, ember nem mondja meg. nem úgy a spíler, beállok, itt vagyok, uszok, megyek, robizok. újra hiszünk a végzetben, az ötperces a fordulat maga, löki a dumát, tolja a vakert, az eredményt kérdezi, vezetünk, igen, nagyszerű, vezetünk, nem, nem baj, hát hogy is lenne az. bever egy ziccert, hempereg a földön, tiszteletkörbe fog, integet a nyárfáknak, vigyázzban állva, balkezes, látszik, azt lóbálja, angol királynő se szebben a ridiküljét. elfogja a félelem, biciglire száll, még ki sem áll, majd jövök, ül a gépre, ide biztos hogy nem, megbomlóban a bizalom, recsegnek a barátság dongái, eresztékei. kétszer jön még vissza vagy háromszor, aztán mintha elvágták volna, ideje letelt, elkapták otthon és kipicsázták, elvétette az időt a pályán vagy útközben, és nem ért haza időben lejelentkezni, megvagyok, itt vagyok, kicsit visszamennék még. a bicigli küllői lassulva forognak az udvaron.

nekünk soha nem szólt a himnusz
de nem is bántuk csak kimentünk
indulónk se volt se bevonuló zene
csak a jókedvű öblös kurjongatás
előtte a taktika és a végére
minden alkalommal ha idegenben voltunk
a másodedzői szentencia

srácok egy pillanatra csak tényleg nem akarok semmi rosszat de tudjátok vasárnap van ebéd megvolt húslevest megfőzték volt hozzá hús is tudjátok hogy van a bácsi megette kicsi darab ott maradt a fogai között kapával próbálta kipiszkálni véletlenül benn maradt kicsi mócsing kis húscafat csak azért mondom az lóg a szájából ha valamit szól nem kell visszaszólni neki nem kell semmit se szólni

egyszer szóltam vissza állt a bácsi a korlátnak támaszkodva jobbszellőt játszottam ott futkároztam mellette egy sprint után köptem egy nagyot erre aszongya az öreg te gyerek kiesett valami a szádból hát mondom neki esküszöm ennyi volt mondom neki kapd föl öreg még meleg na akkor hozták ki a kapát-kaszát az egyik meg majd keresztülszúrta magát a vasvillával azzal hadonászott csak azért mondom gyerekek nem kell a cirkusz vasárnap van te meg mosolygós barátom ha nagyon ugrálna a középcsatár állítsál a gyújtásán hogy minden rendben legyen beállós vagy álljál bele a gatyájába azt se jobb se bal és tűrjétek be a mezeteket bírónak ne pofázzatok partjelzőnek se

úgyis csak egy lesz vagy az se az előbb még nem volt itt késik a busza ne vigyorogjál ne mosolyogjál okosan nyugodtan fegyelmezetten induljatok kifelé várjatok kinézek várjál ne menjél az előbb kérdeztem meg esküszöm mondták hogy nem fehérbe lesznek de úgy értették nem mi jöttünk fehérbe öltözzetek gyorsan át az öreg kiadja a kék-feketét a roburból hozzátok gyorsan ezt meg hajtsátok össze gyorsan menjetek melegíteni és amíg el nem felejtem jó játékot kívánok