Halló, hall engem, Mester? Itt Lőrinc!...Nem, ez nem vicc!…ahogy megbeszéltük, én itt, Ön ott? Nem látom! Valami fény, hangok…Elromlott a szkájpja?… Hogy megszkájpolták?...Virtuális vírus? Na még csak ez kellett, de remélem nem olyan gyorsan terjed……nem értem, hogyan?…A széles sáv is keskeny út? Rosszul hallom, mélyről, mintha kút…az Első kút panasza… Ez a vacak mikrofon, bár azt mondják, a drágább se sokkal jobb… szerettem volna ha legalább a képernyőn találkozunk, na talán most…Hogy ezért megváltoztatja a szkájpnevét?... Mandarinra?... Hát ez csodálatos, hogy nem hallok semmit…valami történt…Hogyan? Ki allergiás? Barbara? Milyen Barbara? Kató? Ja, hogy az Allegro Barbaro! Égi jel, bravó!...na, most megint szétszakadt…semmiért egészen…hogy milyen egy kékszakállú alak... Remélem nem sértődött meg, mert éppen Mozart hallgatása közben… halló, Mester, tehát… lenne itt egy kis tücsökzene, nem, nem gyász-zene, ezt szerettem volna…. persze, hogy még mindig Ön a kedvenc zeneszerzőm Mester, váljak fából faragott királyfivá, búcsúztasson el négy siratóénekkel, ha nem mondok igazat…hogy mondja? hogy nem herceg, nem királyfi, de koronás? Tippelek: járvány vagy zsarnok látogató…csak nem koronavírusos!? Láz? Sikolts, gejzír, tavasz, égbetörő!... Ja, hogy éppen nem! Három hónapja ki sem lépett az utcára? Hogy ez volt a legboldogabb időszaka? Nahát, én is hasonlóan éreztem egy ideig, bár bizony nem pentaton, hanem egyhangú volt egy idő után verseket publikálni a vibráló éterben. S ahogy nap napra telt, mintha már nem is lettek volna hús-vér emberek, a valóság virtuál a virtuális valóságossá lett, bolond tükör…úgy értem, minden összekavarodott és bevallom Önnek, azt sem tudtam már néha, hogy ki vagyok a belső végtelenben…közben persze sok olvasás, alvajárás a Semmiben, de hagyjuk, nem érdekes… …örülni kell, akárminek… jó lenne már Szárszón, vagy a földvári mólón…arról már nem is beszélek, hogy nincs pénz és enni kell, jó lenne egy új lakás…a szétfolyó időben mardos az önvád is…állandó számvetés…de ne panaszkodjunk, hisz melegít még a fény, fény fény…s néha a zene kardot ránt?…az ám! Hogy a népdalokat? A maszkján kottázta le? Én versem pingáltam rá egy kegyetlen éjszaka…hát így vagyunk…álarc mögül…furcsa maszkaland…nahát?...befejezte az új operát? Egy időutazós légyottról? Miskolcon játszódik? Az avarok aranya kiállításon? Szóval ez volt a Műhelytitok? Zseniális, hogy így jön be Nagyszentmiklós! Mért küldené hiába az Operafesztiválra? Most már biztos dolgoznak, megy a verkli… Operába indul az autó… Hogyan, kérem? Hogy a kórusművek mellett született néhány karantének? Bocsánat, egy pillanat… Lóci ne kiabálj, halkabban, kérlek! Na, ez a kamasz, lázadó stílus! Így megy ez reggeltől estig…Ó, ez a tékozló fiú…Jó lenne egy ima a gyermekekért… jaj, gyermekek, tiétek a jövő…ez a szakadék…nos, hol is tartottunk? Örök járvány?…Erre kell berendezkedni?… Micsoda? Számmisztika? Hogy feltűnő az a sok kettes meg a nulla? Meg volt írva? És nyomasztja egy centenárium súlya? Enyém volt, mégsem enyém ma…Hazám, keresztény Európa… Hogy októberben támad a vírus újra? Őszi éjszaka…járványok, zavargások, s más rettentő csapások ideje ez? A jövő lidércei…Valóban szédület…Nem vettük észre, hogy a széthullott világ közeleg... és mi lesz? Rémület…vas-korban élünk, nincs mit menteni…de akárhogy is, közös sors… halló, Mester, megint megszakadt…szépség, egy pillanat…hallja?...a háztető felett, a Bazilikában zúg a harang!...Isten darabkái…hogyan tovább? Mi lesz? Mi lesz? Mi lesz?...