2020, 20, 102, 120, olvasta a számokat, de csak az elsőt vélte érteni, hiszen 2020-at mutattak a naptárak, legalábbis azok, amelyek ezeken, az odakinntől elválasztó falakon függenek, azokon a falakon, amelyek biztosítják, hogy idebenn lehetnek, biztonságban, bár azt nem értette, mit jelentenek a számok, márpedig halványan rémlett, hogy a biztonság az, amikor érti az ember a világot, de lehet, csak összekever valamit megint, inkább kérdeznie kellene, de a nővérek meg se hallják, az orvosok meg szokás szerint elfoglaltak, az ápolók a vállukat vonogatják, a gondnok pedig csak a lemezeket cserélgeti, hogy naphosszat a Mikrokozmosz különböző fölvételeit hallgathassák a mikrokozmoszukban, az odakinntől elválasztó falakon belül, idebenn, mert „a zene teremti meg azt a világot, amelyben nekünk élnünk kell”, mondja el napjában többször is valamelyik ápoló vagy orvos, a nővérek azonban sohasem, a nőket kevésbé vonzza a kinyilatkoztatás, ugyanakkor abban biztos lehet bárki, hogy ők is ismerik a számok titkát, női kéz rajzolta mindet fehér krétával a fekete táblára, ahogy egyesek szerint a templomokban szoktak kiírni valamiféle titokzatos információkat a híveknek, de, hogy pontosan miféléket, az állandó vita tárgyát képezte idebenn, és különben sem lényeges, végtére is nem lehetséges idebenn már ilyesmikért lelkesedni, bár a kerek szemüveges, sovány férfi, aki naphosszat a hangszórók mellett ül és elmélyülten hallgatja az áradó Mikrokozmoszt, egy alkalommal azt állította, ő a Semmiért is egészen tud lelkesedni, s ugyanezt várja mindenkitől, ezt azonban nem értette senki, nem is érdekelt senkit, mert minden pillanatban a falakon kívüli odakinn töltötte be képzeletüket, amiképpen az idebennt a Mikrokozmosz, amelynek 20. darabja az egyik szomszédja szerint egy unisono dallam, a 102. felhangok, a 120. pedig kvintakkordok, de ez nem lehet a megoldás, mert minden nap meghallgatják az egész művet, mind az egyszázötvenhárom darabot, többször is, hacsak nem a 20., a 102. és a 120. rejt olyan útmutatásokat, kódokat, amelyek által kiderül, hogy mikor ér véget a veszély, s amikor véget ér, ők mind egy szálig kijutnak idebennről odakinnre, ami eddig még senkinek sem sikerült, amióta az ajtókat befalazták és eltüntették, pedig néhányan eszüket vesztvén megpróbálták, ezért az a legvalószínűbb, hogy az orvosok azért vésették föl a számokat a táblára, hogy nekik legyen min töprengeni, és ne azon tűnődjenek, odakinn tombol-e még járvány, s ha igen, mikor ér véget, s ha nem ér véget soha, akkor vajon meddig tart egy vírusnak átverekedni magát egy jól megépített, erős és vaskos téglafalon, egyáltalán, lehetséges-e ez, s ha igen, azáltal válhat-e véglegesen az idebennből odakinn, de ez is csak spekuláció, amivel nem lehet megfejteni a számokat, maradnak pusztán számok, 2020, 102, 20, 120.