SPN könyvek ajánló
Sós Evelin
Sós Evelin
Nem tudom
nem tudom hogyan gondolod mindennél
nagyobb baj olyasmi történik velem alig
tudok írni minden szót négyszer kell
újraírni hogy hibátlan legyen legyen itt
nem töröltem ha elfogadnád leírod
ugyanezen értelemmel tartalommal
és átküldenéd az nem csalás hagyd ki ha
akarod azt a részt az első könyv dárday
zsuzsa abban benne voltam és az iskolám
könyvtárának ajándékoztam egy példányt
mert úgy jöttem el hogy harmadik gimiben
megbuktam megsértődtem és a tizenkét
évfolyamosból tizenegy év után eljöttem
na mégis vittem valamire könyvet azért
adtam nekik csináltak velem az iskolámból
a riporter gyerekek felvételt a karinthy
szalonban néhol nem javítottam ki de
nagyon nagy baj van velem most romlott
az jó lenne ha nem úgy lenne a szöveg
hogy mást hibáztatok amiért nekem fiókban
voltak a cuccaim erre gondolok hogy ez a baj
vagy a fogalmazás de néha reggelig ébren
vagyok altató nyugtató fájdalomcsillapító
állandó fájdalom és most lelki is ami végképp
tönkretesz ha ez nem jó így nem tudom mit
mondjak ági mindig segít ervin is jól ismer
a telefon időnként felel fel le leng ütemesen
alig tudok írni ez még csak nagy idegeskedéskor
van azért lenne jó leírni mégis mert ezt én
tudom más nem hogy maradjon fenn rá
jellemző nehéz velem igaz de hidd el még
csoda hogy az eszem nem romlott el teljesen
nagyon rossz a szív bízom benned rád bízom
helyzetem kiszolgáltatott eleve mindenben
úgy élek ahogy mások akarják a jéghegy
csúcsát panaszoltam el köszönök mindent
evelin kedves tibor kicsit jobban vagyok még
eszembe jutott egy beszélgetés andrással arról
hogy én szeretek egy témát több variációban
elkészíteni neki az volt a problémája hogy
a nagy magazinok fotósainál az a szokás
számtalan tekercs filmet elkattogtatnak
így a rengetegből csak lesz néhány valóban
tökéletes és ezek a legjobbak jelennek meg
elmeséltem neki hogy mindig ezer ötletem van
és rendkívül kimondhatatlanul kíváncsi vagyok
melyik milyen lesz amikor még nem volt
fénymásolás tussal filctollal megrajzoltam egy
kép pozitív és negatív változatát éppen időben
jött a fénymásolás és úgy éreztem hogy pont
nekem találták ki andrás pedig belátta hogy ez
nem ugyanaz mint a fotósok módszere nem
nagy sztori de mégis emlékszem mert megvédtem
az álláspontomat ő pedig elfogadta nem akarok
gondot okozni neked sajnálom hogy nem tudom
tökéletesen fekve írok de alig ütök mellé azt
hiszem ’91-ben a szállás utcában volt a nagy
artexpo családommal mentem ki egy esős
barátságtalan este azt hiszem március volt
egyszer csak férjem találkozott egy ismerősével
akivel együtt jártak német nyelvtanfolyamra
bemutatta bohár andrás volt nem sejtettem
hogy később egy csoportban fogunk munkálkodni
kifele menet még találkoztam rudolf hervével
amikor andrás megnézte több képemet azt
mondta hogy ez elegendő anyag törekedjek arra
hogy kiállítható állapotba hozzam sajnos nem
fogadtam meg a tanácsát okkal de mégis egész
későbbi művészi státuszom egyben korai
elismerésem nem a megfelelő helyre került két
okból nem fogadtam meg bölcs tanácsát anyagi
helyzetem nagyon rossz volt nagyítások stb
családi problémák miatt alkotásba menekültem
új és újabb képek kötötték le figyelmemet
folyamatosan szembesülnöm kellett azzal a ténnyel
hogy akár évek múlva újdonságként üdvözöltek
olyan alkotói módszereket amelyeket én régóta
akár elsőként már feltaláltam otthon a fiókom
ilyenekkel volt tele kis méretben egy példányban
el lehet képzelni milyen érzés teljes nagy
kiállítóteremnyi olyan képet sokkal később
amelyek az én munkáim ikertestvérei voltak sok
ilyen eset volt de a legnagyobb problémám hogy
érthetően örökre így betonozódott be a helyem
az elektrografika történetében olyannyira hogy
összefoglaló műben egyáltalán nem is szerepelt
a nevem most visszatekintve azt gondolom
akárhogy is mindenképpen meg kellett volna
fogadnom bölcs és tisztán látó tanácsát igaz most
már benne vagyok a szakmai névsorban de nem
mindegy hogy harminc korábbi dolgok örök titkok
maradnak hőpapír és társaik a munkahelyen
a ’70-es években később fénymásoltatás csak
személyi igazolvány bemutatásával úgy hogy
személyi adatainkat ki is másolták az üzletben az
úttörők megküzdöttek a legegyszerűbb kép
elkészítéséért is
HAász Ágnes
HAász Ágnes
Bohár Andrásról
Sosem felejtem el, zsebében mindig könyv lapult, útközben, várakozás közben, minden szabad pillanatában olvasott, képezte magát, tanult… és tanított…
Nyitott, avantgarde szellemisége, újdonságokra fogékony, alkotói érzékenysége mögött mély filozófiai tudás húzódott, mely az ősi és antik világ értékeit sosem felejtve mindig a folyamat tükrében vizsgálta a jelenségeket.
Érzékletesen fejezik ki világszemléletének, hitének esszenciáját, keresztmetszetét tartalmazó sorozata, a Reduktív költészet című, 12 részes opusának alapvető emblematikus motívumai — gazdag értelmezésű szimbóluma a létra és a lépcső, s azok fokain foglalatoskodó, esendő pálcikaemberke, aki ég és föld között keresi a kapcsolatot, önmagát… András maga is sokszor megtette az utat, fel-le a fokokon, míg egy tragikus napon végleg fenn maradt…
Drozsnyik István
Drozsnyik István
Mi legyen?
Baja város Petőfi-szigetén, a Sugovica partján járva-kelve egyszer csak belebotlottam egy pohárnyi Bohárba. Meglepődve, karunkat kitárva egyszerre kiáltva, imigyen szólottunk egymásra:
Balogh Robert, Balogh-Zeller Boldizsár
Balogh Robert
Majd a Bohár megmondja!
Amikor a nyolc és féléves fiam átküldött nekem egy képet a neten, kicsit megrökönyödtem.
Tudom, hogy csinálta, mutattam fénymásolós trükköket egy videóban, meséltem mindenféle nem rendeltetésszerű felhasználási módról.
Az első Covid-19-es karantén idején minden dolog, kütyü, elektronikus eszköz játék lett a lakásba zárt kisfiúnak, s felhasználói szinten alkalmazta is villámgyorsan az elsajátított tudást. De ez több az alkalmazásnál, utánzásnál. Ez nem csak úgy nézett ki, mint egy elektrografika, ez az is (zseblámpára és fénymásolóra). És akkor eszembe jutott Bohár András. Meg kellene mutatni neki!
Az első kép, amire emlékszem Bohár Andrisból, az talán Miskolcról maradt meg, talán Vácról, Pestről, vagy egy Magyar Műhely-találkozóról.
Tömeg volt, András egy elektromos gitáron játszott, ismerősnek tűnt a dallam, és akkor rákezdett, hogy „Helló baby, te nyomorult állat / soha nem akartam különbet nálad!”
Menyhárt Jenő hangján talán jobban szólt a szám, de mennyire menő volt, hogy egy öreg esztéta, egy kritikus — huszonkét évesen egy harmincegyéves rettenetesen öregnek tűnt — kiállt és zenélt. Főleg Európa Kiadót.
Keszthelyen történt, talán ’94-ben a Magyar Műhely találkozón, András kiállította a fax-képeit. Komolyan magyarázott az elmúlásról, alkotás-tipológiáról, arról, hogy a faxpapírt meghúzza nyomtatás közben; és a küldésről, mint cselekvésről, Gadamer, Walter Benjamin… (ennél pontosabban már nem tudom felidézni), én meg a tényleg öreg (bokán is rúgnának ezért) Magyar Műhely-alapítók közelében álltam, Papp Tibor erősen spiccesen benyögte, hogy „Bohár, tele van a faxom!” András egy szemvillanással lerendezte az impertinens poént: egy félcsücsörítéssel és megemelt szemöldökével csendesítette le a poénkodót és visszatért a művészettörténészi nyelvhasználathoz, hogy a fénymásolás népművészet…
Amikor megjelent ez első kötetem, András szólt, hogy küldessek már egyet neki a kiadóval. Dedikáltam, küldtem. Két-három hónapra rá megjelent a kritikája. Elegáns írás, most újraolvastam, okos, megengedő, nagyvonalú. Én szigorúbb lettem volna magammal. Egy ilyen szövegtől milyen más lenne egy fiatal író, mint hálás. Foglalkoznak vele. Párszor beszélgettünk hosszabban. Tanított Pécsett is, az egyetemen, ebédeltünk együtt, ilyesmi.
Úgy tíz éve lehetett, András sajnos már nem élt, megtanultam a tényt, elkönyveltem magamban, nem is gondoltam rá, amikor épp Szigetváron léptem fel. Beléptem a művelődési házba, és ott volt egy róla elnevezett elektrografikai gyűjteményes kiállítás. Elkáromkodtam magamban egy kicsit, hogy a francnak kell egy nevét viselő kiállítás, inkább élne!
Erre az írásra készülve átfutottam az életrajzát. Mindig öregebbnek gondoltam magamtól. Aztán most én lettem a vénebb. Nem mintha számítana! Szívesen elküldeném neki a fiam fénymásolt művét, hogy mit szólna hozzá!
