Fellinger Károly
1963-ban született Pozsonyban. Gyerekkorától Jókán él. Verseket, meséket, gyerekverseket ír. Tagja volt az Iródia nemzedéknek. Verseit több nyelvre lefordították (angol, francia, német, spanyol, orosz, görög, török, albán, szlovák, szerb, román). Legutóbbi verskötete 2019-ben jelent meg a Nap Könyvkiadónál, Dunaszerdahelyen, Plomba címmel.SPN könyvek ajánló
Fellinger Károly
Átkelés
János magához enged,
meggyújt egy petróleumlámpát,
s a kezembe nyomja.
Azt akarja, keljek át az alagúton,
álljak meg a végén,
és lóbáljam fel és alá az égő lámpát,
akkor majd neki is megjön a bátorsága,
hogy utánam induljon.
Mire kiérek az alagútból,
elalszik a lángocska,
kifogy a lámpából a petróleum.
Ima
Nem lenne szabad
leírnunk semmit,
mondja János,
a saját nevünket főleg nem.
A csöndhöz
rengeteg szóra van szükségünk.
A szavak megbízásából
hallgatunk, megalázva
az időt,
ami egyre kisebbé válik,
nincs hová elbújnia.
Mélységes közönnyel
tartjuk szemmel.
Jánosnak sírhatnékja van,
kiszáradnak a ráncok
a szeme alatt.
Skatulya
Jánost beskatulyázták,
fél lájkolni bizonyos
szerzők műveit,
mivel azok a másik
tábort erősítik,
még megszólnák érte
a sajátjai,
vagy jelzésnek vennék egyesek,
olvasni kezdenének a sorok között.
Zászlójára tűzi a szabadság madarát,
de közben a zászló lengetésével
magától
riasztja el a verebeket,
vadgalambokat, cinegéket.
A tanítványai már nem is olvasnak
bele az ellenségnek kikiáltott
szerzők műveibe,
tűzre sem vetik azokat.
Az igazság és a szabadság eszméje
mindent igazol.
Még magát a Teremtőt is.
