Kis Pál István
Költő, Budapesten született 1951-ben. Eredeti szakmája elektroműszerész. Volt gyári munkás, képesítés nélküli, majd — a bölcsészdiploma (ELTE) megszerzése után — képzett népművelő. Később belekóstolt a nyomtatott és elektronikus sajtó világába — a rendszerváltás idején — a politikai közéletbe, egy ideig vállalkozóként tevékenykedett, majd a pedagóguspályán állapodott meg. Gimnáziumi tanárként vonult nyugdíjba. Családjával 1984-ben költözött Szekszárdra. A ’70-es évek elején megjelent zsengéket követő hosszú csend után a ’90-es évek közepén kapcsolódott be az irodalmi közéletbe. Eddig nyolc verseskötetet, két kisregényt és egy drámakötetet jegyez. Szekszárd város Közjóért kitüntetettje és Tolna megye Príma-díjasa. A Tolna megyei kortárs írókról készített portréfilmjei: https://www.youtube.com/playlist?list=PLjaI7h0MmOtBTv4xicGl8PfyzLQufP5r2 A Mészöly-díjas írókról készített sorozatának filmjei: https://www.youtube.com/watch?v=OAp0RII7Mlw&list=PLjaI7h0MmOtCvTjwX7X_AoiGJrfG33G2j
Honlapja: www.kispalistvan.hu
SPN könyvek ajánló
Kis Pál István
Rêve et vission*
Már alig látszik a kertvégi kiskapu,
vadszőlőbe rejti haszontalansága.
Ösvényt se nyit, szabadulva menni,
a tágas rétre, a titoktelt világba
…
Én meg, mint a bezárt gyermek,
már gyűlölöm, az egykor kedves,
játékvilág-kertet,
gyűlölöm a fondor mesét,
a sárkányokon győzedelmet,
a kezeimet ölbe tevő
rám parancsolt önfegyelmet.
Kerti nyugágyamon Dzsuang-Dszi álmodik,
virágmintás ingben, elnyűtt kisgatyában,
álmában, ott túl a réten, ő a zenész Tücsök,
ő cirpel a nyári éjben, dacos egymagában.
És fütyül a rendre, az édes összhangzatra,
merthogy nem a cél, az út teremt ideát,
büszkén a mástól sosem hallott hangra,
nyáréjekbe rikoltja a diszharmóniát.
Mert hiába volna a békére késztetés,
hogy zengne ugyanaz kívül és belül?
Hiába lázad vagy kushad a kis Tücsök,
a gyilkos darázs meg dehogy szelídül.
Csak álmodj, ha az megbékít, Mester!
Kertem, e kies zug, éppen arra való.
Amíg a Múzsa megad neki mindent,
lehet a Poézis nincstelen házaló,
s himnusszá a Tücsök lázadó zenéje,
lehet itt akár az Allegro Barbaro.
Túl azon a zölddel benőtt kapun,
túl a csendbe csitult lázadáson,
csak az álom nyithat ösvényt,
s néhány költött látomásom.
…
Amíg a szem ellát, körbe máglyák égnek,
ki tudja, járványt vagy háborút jeleznek,
a bozót ég, vagy épp a tudós könyvek,
a bőrödre, Kalibán, bélyegek süttetnek.
*Írásának közlésével kegyelettel emlékezünk a 2021. január 22-én elhunyt szerzőnkre, akinek ez az utolsó, Spanyolnáthába küldött írása.
http://www.spanyolnatha.hu/szerkesztosegi-hirek/elhunyt-kis-pal-istvan/734/
