SPN könyvek ajánló
Petőcz András
Tizenöt éve
Bohár Andrisnak, odaátra
„Ma reggel a reggel elmarad”
(Tandori)
Tizenöt éve.
Nem hittem el, hogy.
Elképzelni sem lehet.
És nem is igaz.
A pillantását a mai napig.
Furcsa, átható tekintet.
Azt mondom: nem evilági.
Nem evilági, mondom,
és a szeme — most is előttem.
Mikéntha volna ledlámpa-izzó.
Zárkózott, szomorú arc.
Igen, valami szomorúság.
Rám néz — szinte világít.
Tizenöt éve.
Most is, és mindig és újból!
Leülünk, beszélgetünk.
Végiggondolunk, valamit.
Azt mondja nekem, fénymásolat.
Xerox, mondom én, erre bólint.
Papírlapokat gyűrünk össze.
A/4-es méretű munkák, mindenütt.
Szerte a szobában, a padlón, a bútorokon.
Szinte kiabálnak, annyira dühösek!
Most is, és mindig és újból.
Összetenni egy kupacba, amit lehet.
Nem megy, nem sikerül.
Tizenöt éve.
Emlékszem az első pillanatra.
Az első találkozás itt van bennem.
Dolgozat, súlyos mondatok.
Fiatal, kerek arc.
Nem látok a tekintete mögé.
Valami nyugtalanság.
Azóta is itt van ez a tekintet.
Átható, messziről figyel.
Fényes, ledlámpa-izzó.
Az ideát az egyben odaát is.
Aznap reggel elmarad a reggel.
És mi csak tesszük a dolgunk.
Ameddig lehet.
