Dicső Zsolt
1956-ban született Szekszárdon, s ott él azóta is. 1974-től 1980-ig a Kísérleti Színpad zenekarának, majd a Mosolygó Kaptafa Hangászkarnak zenésze és dalszövegírója. Írásait 1974-től közlik napilapok, folyóiratok, antológiák. Öt kötete jelent meg: A rózsaszínű lórúgás 1992-ben, A dolgok mindig másokkal történnek 1995-ben, DéBéla késni indul 2000-ben, egyszerűmedve és a fűzetlen cipő 2006-ban, Dönci szerint a világ nincs kész 2010-ben. 1997-től alapító szerkesztője A Pad irodalmi és művészeti folyóiratnak. 1986-tól vizuális költészeti munkákkal, mail artokkal szerepel kiállításokon. A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológia szerzője.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Dicső Zsolt
Betonba zárt álomavantgárd
lakótelepi srácok voltunk.
egyenruhákban, egyenvágyakkal
egyenházakban, egyenárnyak közt.
négy emelet betonba zárt álomavantgárd!
gombfociztunk a beton pingpongasztalon,
mert így minden általunkcsapatba befértünk.
árnyékkormányt alakítottunk a homokozóban,
s karbidot téve kulcsvégébe robbantottuk a csöndet.
mikor mások már nem látták,
parkokból lopott virágot vittünk
„mikor az uccán átment a kedves”
csókot, ölelést, szeretőt remélve/kapva.
szabályosan épített bérházak szabályútjain
bolyongtunk iskola után/helyett, keresve a helyet.
gyorsan nőttünk, hamar értünk, mintha tudtuk volna,
hogy a körülöttünk-panelrend bennünket is hamar bedarál.
kemények voltunk, vadnak születtünk!
fülünkben fülbevaló volt, csuklónkon bőrszíj,
s álmunkban magzati pózban ölelgettük a kispárnát.
Nem tudtuk, hogy nekünk teremtek a lakótelepi csodák.
Panelcsoda
egy 1974-es lakótelepi kedden délután
kiszállt hozzám a rendőrség a másodikra.
Petri György Körülírt zuhanását keresték.
egy panelházi egyenkönyvesbolt volt
a városban, s két Petri fogyott. nem
találták meg, az ágyamon nem nézték.
másnap a rendőrökről faggattak alattam/fölöttem.
mindenkinek más vérfagyasztót találtam ki.
így lettem fontos és tekintélyes rész.
pedig istenigazából csak a Marit szerettem
volna már megcsókolni a fiókkönyvtárban és
túlszínezve eldicsekedni az álomtalan árnyak közt.
később még kerestek párszor a rendőrök, a
Maritól elváltam, gyerekünk nem született. de
lelkemben még mindig váróm az újabb panelcsodát .
