(egy kiállítás véletlenül fennmaradt részletei)

bemutatkozó (töredék)
...híresek vagyunk szép szemeinkről
kísérletező kedvünk három éve három hónapja három napja tart
összekeveredve csókoljuk a tegnapot s a mát
szekerünk holnap nem tudjuk mely úton halad
tanácsot adunk aki kér
s aki nem annak megmutatjuk arcunk csúf felét...
...a végső ítélet tied barátném
olvasd el gondolatainkat e sötét órán
mikor csak a bor s a cigaretta marad a társ
a kifelé szaladó világban....

egy
bella confusione
mert nem tudja hogyan szeressen
három éve három hónapja három napja kísérletezik
bújkálva önnön maga elől
kukoricások alján kúszik a sárban
melegvízű forrást csorgat fáradt tagjaira
habzsolja a bort a csirkehúst a cigarettát
asszonyszemekbe bámul
s elhiszi
egy csók egy forró öl megmentheti
önnön értelmetlenségétől
szép zűrzavarától
mert nem tudja hogyan szeressen
alkot éjjel s a nappal hidegében
fut építményei után lihegve
igyekszik megfelelni az előírásoknak leírásoknak előre megírtaknak
feleségnek szeretőknek s a kihívó szemű némbereknek
de amikor feltűnik a szép
eltaszítja ijedten
mert nem tudja hogyan szeressen

egy és fél
Elba tanácsa szerelmes unokahugához
Ne higyj a szerelemnek szép hugom
hallgass rám józan eszeddel
idd a friss forrásvizet nagy pohárból
ne bánkódj érintetlenségeden
örülj a szép nyárban a napernyőnek
szemed nem égeti a nap tüze
örülj az őszben a lombhullásnak
rőtsége szívedet vértezi fel
örülj a tél minden havának
a hólatyakon fuss át sután
örülj ha tavasz bimbózik üdén
kertedben nyílik még virág
Ne higyj a szerelemnek szép hugom
három esztendőt három hónapot három napot
sem érdemel a gyilkos vágy
tudod hogy dolgod végeztével elillansz messzire
a többi mind gyáva hazugság
így hatvanéves ősz fejemre hallgass ide most
látom szemedből csurog le a pára
száraz kezem hadd itassa fel a sót
mosolyogj bátran a nagyvilágra
szépséged zárd el mélyedre
hol nem találja meg senki emberfia
de ne bánd szép hugom érintetlenséged
S ha nem hallgatsz öreg szavamra
látom szemedben ég a szerelem
betölti gondolatod a botor suhanc
telik a nap az óra s a perc
inkább menj igyál a friss forrásból nagy pohárral
nevess a világra gondtalan
hadd simítsam szép arcodon kezem
ha már nem hallgatod öreg szavam
adj tüzedből nekem is kedvesem

nyolc
anima/animus
a kisfiú:
játszom azt hogy katona vagyok
a puskám lelövi az ellenséget
nem kímélem a rosszakat
én a jó vagyok harcos meg védelmező
amikor klári erre szalad
azért meghúzom a haját
és amikor sír
újabb ütközetre indulok
a kedvéért

az idős nő:
tükörben szemlélem az időt
vastag lankákon szalad az élet redőkbe bugyolálva
a száj felett erdő serkent
a homlok közepén egy dombnyi szemölcs
az arcél katonás
a szemöldök még így gyéren is vaskos
akár férfi is lehetnék
ha nem emlékeznék pontosan
milyen volt széttárt combjaimnak
hűsítő csókjaid

a fiatal férfi:
nem vágyok női ruhákba bújni
leszaggatni szeretném szép testekről
nem vágyok befogadón szétterülni
szaladni akarok végzetem felé
de néha rámtör az érzés félpercnyi feloldódás után
hogy a magból kikeljen az élet bennem
önszántából itt lakozó idegen
kipréselődjön belőlem a szűk járaton
és táplálni tudjam önmagamból
vágyok anya lenni
vágyok méhre csecsre szülőcsatornára
...de addig is: a másét kényeztetem

a szerelmes nő:
csupa mohóság vagyok
nem tudom mit cselekszem
bár szájam mosolyra nyílik
vállam gömbölyűen dől feléd
de titokban csupa forró nyál az ölem
és senki nem ismeri szivem zakatolását
amikor rámpillantasz véletlenül
a tér besűrűsödik hogy levegőt se kapok
szavak hagynak cserben meg az ésszerű gondolatok
s tényleg nem tudom mit cselekszem

a halott:
nem számít az idő
elmúlik egy pisztolydörrenésre
miközben benned s veled jutok el
egy más világra
köröttünk a tó a fű a sár
alattunk tátongó sötét valami
nem számít az idő
elmúlik egy menekülésnyi pillanatra
miközben a te s az én egy vagyunk
így sután
mert
nem
számít
az idő

nyolc és fél
bátorság
szívem férfiszív
elűzi a gondot a szellős homlok mögül
csend honol bennem s a holnap hívó szava
szívem férfiszív

szívem női lágy
rekedten búg balgaságot füled kalapácsa felé
zaj lüktet benne s a tegnapi ájulás
szívem női lágy

lelketlen kufár a test remegése
akarlak
s te is akarsz engemet
lelketlen kufár a test remegése

feloldozást akarsz
engem ki oldoz fel
börtönömből nincs aki kivezessen
elszalad a világ
nekem a tegnap neked a holnap
feloldozást akarsz?
hisz azt sem tudod
hogyan
szeress