Torkában fűszálak nőttek,

zúgnak, fütyülnek a füvek a szélben,

dalolnak —

Hányja a szavakat,

árnyékára dől a teste.

Elidőzik egy összeomlott

vérkeringés útvesztőiben,

de hogy lassan tovább kéne állnia,

ezt diktálja a józanész,

ezekre a szirénhangokra nem hallgat.

Hallgatja viszont a füvek torokhangját.

Falja a nyelvét,

dúdolász,

letéptem ezt a hangaszálat, ilyesmit.

Pénze nincs, bár halálra keresi magát.

Fejét odakapja, oda néz,

maga-mása mögé.

Bassza a vers testét,

csitítja a habzó nyálú szörnyeteget.

A nappal sötétkamrájában

vörösen csüngnek szeme almái.