Eltévedtem a nyilak között. Ijesztő... Nem arra akartam menni, amerre mutatnak. Nem akartam arra menni, amerre mutatnak. Nem mutatják, merre kell mennem. Összevissza-célt mutatnak. Azaz céltalanok — mert összevissza-cél nincs... Meg cikcakkos cél sem, meg ,,gilisztás” cél sem — már persze kivétel, ha giliszta az ember, de nem az, csak a giliszta az, de neki nem kell nyíl ahhoz, hogy célt érjen. Nyílnak nem való, funkciótlan nyilak tehát. Egyetlen szerencséjük, hogy bájosak. Nem akarok össze-vissza menni — hát maradok, s én veszem őket célba.

A fotósorozat Komoróczky Tamás kiállításán készült, 2014 januárjában, a Herman Ottó Múzeum-Miskolci Galériában)