A Magyar Elektrográfiai Társaság által a Vízivárosi Galériában rendezett, a tánc világnapja előtt tisztelgő csoportos kiállításon bemutatott munkák a génekbe kódolt, inakba írt, izmok által végrehajtott mozdulatsorok lényegét igyekeztek megragadni. A színes tárlat szabad táncrendet kínált. Figurális montázsok, torzítások, mediális játékok és absztrakt formakísérletek egyaránt helyet kaptak a kiállítótérben. A zabolázhatatlan léptek lelassítása helyett az alkotók többsége a pillanat megmozdítására, felduzzasztására törekedett inkább. A most következő sorok megkísérlik körbetáncolni a kompozíciókat, s a mozdulatlan nyugalmi helyzet felől a műalkotásokkal lépni, zeneiségükkel gyorsulni, majd megnyugodni ismét a kűr után.

Detvay Jenő cím nélküli nyomata mintha egy akrobata egyensúlyi helyzetének röntgenképe volna. Vászonszéltől vászonszélig húzott impozáns átló. Szlaukó László Nincs üzenet című alkotásán piros papírmaséfigurák tanakodnak, bizonytalan lépteiket nehéz volna még táncnak gondolni. Daradics Árpád Tánc című, lebegő statikusságot ábrázoló printjén azonban — az alkotó finom humorának hála — mintha megmoccanni készülne a szerkezet, s bár a Tooth Gábor Andor számítógépes grafikáján fegyelmezetten gyakorló szocreál pom-pom lányok úgy tudják még, hogy a „rock and roll az nem egy tánc”, Czeizel Balázs Message from the Death Valley című printjén ím, fejtetőre áll minden. Sőt, a lemenő nap meg is kettőzi a bolondos tótágast, de kétfelé mutat egyébiránt a kép komor, vészjósló címe és könnyed, frissességet árasztó hangulata is. Lux Antal Táncoló bányarém című nyomatán egy túlvilági fényű szűk járat végére másolt jelenést látni, Drozsnyik Dávid Mozgó figurák című, műanyag lemezre nyomott munkája pedig mintha afféle kétdimenziós, sűrű dioráma volna. Ketrec, amelyben titokzatos árnyékfigurák lófrálnak tanácstalanul.

HAász Ágnes, Krnács Ágota és Koroknai Zsolt közösen készített installációja, a Körtánc a kukucskáló mozik világát hozza hozzánk közelebb. Mi magunk lehetünk a mozgatók, Vass Tibor Ritmus című munkája pedig — amely tán a muzsika rezgéseit teríti ki — megfelelő aláfestőül szolgálhat a távcsővel is megfigyelhető balettgyakorlathoz. Gyenes Zsolt Szinkrónia című videóin hangokhoz rendelt formák és színek keverednek. Krnács Ágota fotómanipulációján izgalmas színek kezdeményeznek párbeszédet a pontosan végrehajtott mozdulatokkal. Kelecsényi Csilla nyomatán séta, sport és balett kerül egy síkba, Bornemisza Rozi Muletája a balett kecsességét ötvözi a bikaviadalok heroizmusával. A bikát hergelő kendő a veszély okozója, s az attól óvó menedék is egyben. Füleky Adrienn Körtánc című C printje finom formajáték, amely egyszerre idézi meg a vert csipke lágyságát és egy ősi fosszília keménységét.

Lassabb tétel következik. Sándor Edit Titok című printje nemigen enged közel magához. Egy gyászoló, táncra még nem kész nő ruhafodrai látszanak tán rajta. Szöllőssy Enikő Félkörtánc című művén mesterséges felületkarcok homályosítják el a háttérben kibomló koreográfiát.

Vajon lehetséges-e a tánc zajlásából egyetlen pillanatot kiragadni úgy, hogy a mozdulatsor lényegéből is megértsünk valamit? A film médiumát megkísértő Tánc-film című munkájával Ország László efféle kérdést tesz fel. Az inakat és feszülő izmokat egymásra montírozó Kecskés Péter válaszképpen felboncolja a mozdulatot. Gábos József Fehér vonalak 13. című munkája pedig olyan, akár egy labirintusban bolyongó, táncos kedvű fogoly mozgástérképe. Koroknai Zsolt Képlánc ‘56 című alkotásán a síkba kiterített, egymásba kapcsolódó koreográfiaelemek mintha továbbító lyukak volnának a filmcsík szélén, míg a képtér közepét meghatározó nyugodt áramlásban célkereszt kelt zavart. Aztán a kamera célkeresztje megint. Lévay Jenő triptichonja furcsa látványt, lyukkameraszerű Megközelítést kínál, de Örkényi Antal A Sátán megteremti az időt című nyomata ugyancsak réskameraszerű látással jeleníti meg a pillanat dimenzióvá futásának aktusát.

Papp Pala László Bitter jollityje közösségi mozgásformát ábrázol, legyen bár az néptánc vagy valami furfangos harcművészet. Beaty Czető Táncolj velem című elektrográfiája a mozdulatok hosszú záridős elmosásával szcenírozza egy testté a táncosokat, így képezve közöttük egységet. Enyedi Zsuzsanna Pirouette-je a sodró, förgeteggé terebélyesedő fordulat erejét és kecsét fejezi ki érzékenyen. Hernádi Paula Extázis című printje testeken áthullámzó koreográfiát kínál. Herendi Péter Mahavishnu Orchestra ‘75 című nyomata savban ázó hippi-házibuli. HAász Ágnes Fátyoltánca anyagra folyt fázismontázs, Péter Ágnes printje elmosódott, függöny takarta, kavargó intim enteriőr. Láng Eszter élénkpiros Extázisa pedig mintha az elragadottság pillanatában az agyban lüktető vért köpné a papírra.

Pál Csaba Bábtánc című nyomatán — nekem úgy tűnik — összekapaszkodott békaemberek ropják. Repászki Ferenc Körtánc című munkáján, akárha objektívre tapadt jégvirágok, netán forró mézeskalács-figurák táncolnának. A sötét háttér hideg hangulatot kölcsönöz a műnek, ezt ellensúlyozzák az egymásba fonódó formák. Sós Evelin Körtáncán koncentrikus körök delejezik a négyzetes formákat. Dávid Vera Alegria című nyomata rozsdás tündérmese benyomását kelti, Tellér Mária fotómanipulációján pedig egy éjszakai gyerekszobában egyensúlyozó babát kelt életre a csilingelő gramofon. A tánc immár véget ér. Pihensz már lassan te is.

Mozdulat-Körtánc — a Magyar Elektrográfiai Társaság csoportos kiállítása, 2013. április 28. — május 23., Budapest, Vízivárosi Galéria.