Mezei Gábor
Gyöngyösön született, Miskolcon nőtt fel, Debrecenben járt egyetemre, jelenleg Budapesten él. Szépirodalmi szövegeit többek között az Alföld, a Disputa, a Műhely, a Műút, a Napút, a Parnasszus, a Spanyolnátha, az Új Forrás, az Új Holnap és a Zempléni Múzsa című folyóiratokban, és a Miskolci Operafesztivál mail-art antológiáiban publikálta. 2007-ben a Lázár Ervin emlékére hirdetett meseíró pályázaton, és az Aranyvackor gyerekkönyvíró pályázaton kapott különdíjat. 2008 után megjelentek első regényfordításai. Az ELTE doktori iskolájának hallgatója.LAPUNKBAN MÉG »
2008 nyár » 2008 ősz » 2009 nyár » 2010 ősz » 2013/1 » Pasolini » Rafting » Sárospatak » Uborka_fazon » Veszprém
SPN könyvek ajánló
Mezei Gábor
Levél magának
Béla (B,)
a borcsepp (nehéz, makacs, zamata súlyos,
a papírt nyomja. Nyugodt, testes, lecsengése
lassú.)
A papíron (ráncok, vonulatok. Az ázott ujjbegy
dombjai. Minden egyszerű és rendes, mondja a
zene. Mint száz fekvő asszony mellei, őszinte,
magamutató rajzzal. Kedves, régi tájkép ritmusa.)
Súlyos (és lassú levű borcsepp. A zene valami
szomorúságot mond, papír sistereg. Hívás vajon?
Ha érted, nehéz hívás. Ha nem érted, félelmes
ismeretlenség. A királyfi: nem érti. Nyugtalanul
húzódik magába vissza. Magát ismétli. Magát
ismétli, faragja fából, vérből. Cseppek. Testes,
lassú egybecsengés.)
Zene (ha szól, az ember láthatatlan,)
Béla (B.)
