A Jungle (dzsungel) a '80-as és a '90-es évek egyik legagresszívabb és egyben legegyedülállóbb tánczenéje. Mondhatnánk, egy magányos ág a zenében, gyors és rendkívül összetett ritmusképletekkel dolgozó, minimalista, strukturalista irányzat. Gyors és erőteljes, ahogy a Techno keményebb vonulatai, vagy ahogy a Booty és a Dirty South, a Hardcore-ról nem is beszélve.

A Jungle alapvetéseit már a '70-es években lerakták. A technológia a '80-as években vált szélesebb körben elérhetővé, egyáltalán: népszerűvé a dalszerzésben, a gép alapú zene több irányból és irányba közlekedett, és ahogy az lenni szokott, minden mindennel összefüggött.

Akkoriban a Dub különösen mély, mondhatni, elmélyült dobalapjait, repetitív, tiszta groove-jait már szinte teljesen gépekkel játszatták. A stúdiókban megjelent a kompresszálás, a boost (egy bizonyos hangtartományt, általában a mélyeket felerősítő effekttípus), és persze a 808-as és méginkább a 909-es előre kikevert, impresszív és agresszív dobhang-gyűjteménye. A Dub — röviden — nem más, mint a klasszikus Reggae (Rocksteady, Ska) lecsupaszított, instrumentális változata rövid, ismétlődő dallambetétekkel, és azzal az olyan jellemző panoráma késleltetés-effekttel (LR delay), amitől — természetesen — elszállunk, valahol a fű és a csillagok között érezzük magunkat, félúton.

A dub alapjelentése a zenében: még nekünk is volt 2 kazettás Akai magnónk, amin a dubbing valójában a másolást jelentette, nem is sok évvel ezelőtt. A konkrét médiumról médiumra (pl. kazettáról kazettára) másolást később szabadabban értelmezve használták egy már létező szám kiválasztott rövid szegmensének (pl. tisztán, elkülönülve megszólaló groove-jának) egymás után másolására is. Az így készült, akár több perces hanganyag tulajdonképpen egy monoton ismétlődő formula (mondjuk ki: zene) volt, amire élőben szövegeltek az MC-k. A fellépéseken ezt a repetitív alapot egy bakelitlemez két példányával is el tudták érni, ahogy ez a Zajzószer Hip Hop-részében részletesen olvasható.

Az elektronikus Dubból (tehát figyelem, nem a klasszikus, elektroakusztikus irányzatokról van szó!) a '80-as évek közepéig mellőzték az énekhangokat. Épp elég volt hallgatni a jamaikai Dancehall-nótákban közreműködő félig rappelő (toastoló, chattingelő), félig éneklő sztárokat, az angol „gépi” verzió producerei (Mad Prof., Jah Shaka, Scientist stb.) inkább mellőzték őket… Egészen a Raggamuffin music megjelenéséig úgy tűnt, hogy nem lesz keveredés, a gépek gépelnek, az MC-k, a rapperek a Hip Hop- (illetve House-) oldalon maradnak. Nem így történt.

A '90-es évek legelején a londoni partiélet egyik legnagyobb és legmenőbb klubjának, a Rage-nek akkori rezidens dj-i, főleg Fabio (aki '88-ban már Chicago Houset játszott ott) és barátja, Grooverider, a Rave-korszak (a Hardcore) kereskedelem-orientáltsága láttán új irányvonalak mentén kezdték pörgetni a lemezeket. A Hardcore technoid alapjait felgyorsították, majd „hátranyúltak”, és leporolták a régi Dancehall és Ragga lemezeket, hogy az egészet egy zenévé gyúrják össze. Ekkortájt kezdték ezt a kevert műfajt először Jungle Technonak hívni, nem kevés rasszista felhanggal és éllel utalva a dzsungelből előkerült fekete, reggae behatásokra a zenében. Ugyanakkor a Jungle — és ez sokkal fontosabb — a ritmusképletek bonyolultságát is hangsúlyozza, hiszen a tört és gyors ütemek néha felfoghatatlanul sűrű „hangerdőt” képeznek ebben a stílben.

Nos, ez megosztotta a Ravereket, egyik felük képtelen volt erre a gyors és összevisszának tűnő muzsikára táncolni, a másik fele a társaságnak viszont nagyon élvezte, s persze gyorsan ki is találta, hogyan is kell „ropni” rá: le kell felezni az ütemeket, és nem az ütemegyre, hanem a párosakra dőlni vagy libbenni. Mire '93-ban a Rage klub bezárt, az új őrületet kiélvező Junglistokra már „építeni lehetett”, a Jungle pedig átszakított néhány gátat. A Dancehall-imádó „fekete zenének” titulált új stílus egyszercsak sok „fehér” angolt is érdekelni kezdett, a populáris House-tól elzárkózó, sötétebb és egyben izgalmasabb zenékre nyitott, fiatal brit közönség venni kezdte a lemezeket és a lapot.

A Drum and Bass frázist már évekkel a zenei irányzat megjelenése előtt használták a londoni kalózrádió-szcénában. Főképp a UK Radio 1 R&B dj-je, Guru Trevor Nelson, aki a mélyebb, erőteljesebb basszusszólamú Funk nóták meghatározására alkalmazta elsőként. A másik nagy londoni kalózrádió, a Kiss FM, már a '80-as évek legvégén így fogalmazott beharangozóiban: „Drum and Bass style on Kiss” (Dob és basszus stíl a CsókRádión :-)).

Kicsit később a D&B egyre inkább távolodni kezdett az eredeti, húzós Jungle-témáktól, mindinkább látszott, hogy a producerek és a dj-k egy „intelligensebb”, jazzesebb, modernebb ritmuspatterneket használó vonulatot igyekeztek megteremteni. Mármint az egyik felük. A Drum and Bass nyitott a pop felé, egyre szélesebb táncközönséget akart megcélozni, jöttek a szépséges szappandallamok, jött a pörgős Jump Up és a funkos Liquid, sejj, táncoltak is rá a klassz csajok, ikszeltek rá a srácok…

A mérgesebb és zárkózottabb producerek pedig mit tehettek volna, mérgesebb és zárkózottabb dzsungelt akartak írni — így hát a másik, szintén erőteljes, de egyáltalán nem populáris ágazás a Darkcore-on keresztül vezetett a Techstep felé.

Na, igen, akiknek nem volt csaja, biztosan Techstepre táncolt, akinek meg volt, az — kénytelen-kelletlen — a Liquid-bulikon ugrált… Így volt ez egészen a Dubstep megjelenéséig…

Tehát akkor merüljünk alá:

'90 körül járunk tehát, amikor a Jungle életre kel. A Kickin' és a Shut up & Dance kiadók a Breakbeat, House, Hip Hop stílusok mellett Dub és Reggae alapú zenével barátkozó producerek lemezeivel is foglalkozni kezdenek, kiadják többek közt a The Scientist Exorcist és a The Bee c. nótáit. Dj Hype a Phantasy FM-en keveri össze a Breakbeat és a Hip Hop lemezeket, Mickey Finn megcsinálja a Bionic Man című számát, és 1992-re a Hardcore Jungle (vagy Jungle Techno vagy Oldschool Jungle) hangszólói nekifeszülnek a hallgatóság füleinek.

Ebben az időben a Jungle és a Hardcore (Rave) még összekeverhető, de egyértelmű, hogy a Hardcore az akkori 4/4 ütemeket alapul vevő populárisabb irány felé hajlik, a Jungle pedig a törtütemeket részesíti előnyben.

Johnny Jungle kiadja a Johnnyt, Johhny L pedig a Hurt You Sot az XL Recordingsnál, a törtütemű Jungle egyértelműen elválik a Hardcore-tól. Ekkortájt a 4Hero, LTJ Bukem, Grooverider, Dj Hype nevei fémjelzik az első dzsungel lemezeket.

A Jungle elhatárolódik, marad a Breakbeat-vonalon, '92-93 környékén sorra nyílnak (illetve alakulnak át) a brit klubok és heti rendszerességgel játsszák az új ritmusokat, a Roast, Roller Express, Telepathy, a Desire köré szerveződő bulikon már ezrek ugrálnak esténként. Wax Doctor húzósabb basszussal kedveskedik a nótáiban, Andy C kihozza örökzöld slágerét, a Valley of the Shadowst, Ed Rush a Darkcore hangvételű Bloodclot Attackot, LTJ Bukem pedig épp megismerkedne az ékesen szóló Ambient hangzással. Nem elfeledni: az 1990-ben, Rob Playford által alapított Moving Shadow is feltörekvőben, az Omni Trio, a Deep Blue, a Hyper-On Experience négy évre rá az élvonalba röpítik a kiadót.

1994 tehát a Jungle éve. Rengeteg klub mindennap ezt nyomja, az AWOL (A Way Of Life), a Jungle Rush, Jungle Fever, Thunder And Joy, Roast And Trust megállás nélkül. Ekkor kerül előtérbe a Ragga basszus és a raszta vokál is, a Dream Team (Bizzy B és Dj Pugwash) Yeah Man slágere 4 hónapig listavezető a kalózrádió-sikerlistákon. Dj Hype, Dj Zinc és Pascal Ganja néven labelt alapít, ami nem is soká fő kiadójává válik az irányzatnak.

A Kool FM az egyik legfontosabb, nagy hallgatósággal is bíró Jungle-adó lesz, Krome and Mr. Time kijönnek a The Licence-szel, ami persze meg is őrjíti a tánctömegeket, főleg, mert Papa-Levi & Saxon Sound egyik korábbi slágeréből keverték ki.

A London bázisú Jungle-hangzás egyre populárisabb lesz, egyre több kiadó alakul a témakörben, pl. a Reinforced, Photek Rec, Certificate 18, Prototype Tearin Vinyl, Ganja Kru stb. Dj Rap kiad egy Raggás nótát, az Intelligent Womant, míg Dillinja egy kellemes trackkel rukkol elő, Sovereign Melody címmel.

És még mindig '94-ben vagyunk. Kijön a Fantazia Takes You into the Jungle (a válogatás szerzője Fantazia) és a Jungle Mania Telstartól. A Telepathy klub soha nem várt számú embertömeget táncoltat meg éjjelről éjjelre. Ekkor már több producer is kísérletezik olyan új technikákkal, dobhangokkal, effektekkel, ami az egyébként is népszerű Jungle-hangzást frissebbé, naprakészebbé teheti. LTJ Bukem, Fabio, Doc Scott, Grooverider, Photek, Dillinja — nagy nevek munkálkodnak ezen, olyan akusztikus élményeket keresve, amelyek végül a Drum And Bass megszületését segítik elő.

1995 − a „Roller tune" éve. A fogalom nem más, mint a Jungle és Hip Hop tökélyre vitt keveréke. P-Funk (aka Pascal) „kigurul” a P-Funk Erával, Dj Krust Set Speedje és az Angels trackjei, vagy Firefox Bonanza Kidje egyértelműsítik, hogy bár a Jungle atmoszférája ugyanaz maradt, valami mégis változott, mélyült és: elüzletiesedett. Goldie Timless című lemeze 150 ezer példányban fogyott Angliában, ennek örömére meg is alapítja a Metalheadz kiadót. Dj Dextrous (Jamie Spratling) itt árulja el, hogy valójában ő nem is „az a” Dj Dextrous (Errol Francis), aki Ruff Quality Recordingsnál hozta ki a Ruffneck Biznizz című albumát, hanem ő J Majik, aki a Planet Earthnél jelent meg először. Amúgy Goldie remek producereket állított maga mellé, többek közt Doc Scott, Dillinja, Photek, Peshay, Lemon D is nála zenélt abban az időben.

'95-re tehát a Jungle-érzés kimerülőben, helyesebben a dj-k és a producerek addigra szinte teljesen bekerültek a megélhetési zenélés világába, az üzlet rátette a kezét az egészre. Az AWOL és a Roast bezárt, talán még a DLB klub üzemelt, ami addigra szinte csak a dzsungelből kereste a kenyerét.

Egy évre rá már világos lett, hogy a Drum and Bass levált és továbbfejlődni készül. Grooverider kitalálja a Hardstepet, a Techstepet meg a legtöbbek szerint a No U Turn c. válogatás előadói találták fel, ami nem igaz, mert az Emotif Record (a S.O.U.R. utódja) '95-ben kiadta a Techsteppin' című lemezt, ami gyakorlatilag definiálja is az alág stílusjegyeit. Részletkérdés amúgy. A No U Turn lemez (a No U-Turn labeltől) ide citálható alkotása a Ray Keith klasszikus Terroristja, acides, analóg basszussal és 4/4 alapú technoid ütemezéssel. Na jó, Techstep előadók még (mármint azt is adnak elő): Konflict, Bad Company, Ed Rush, Optical stb.

'96/97 fordulójára a dzsungel-atmoszféra leülepedett, beszívta a föld, és ráhullott a hó. Helyette még több új alág szilárdult meg: az Intelligent Drum & Basst (ami később elnyerte az Atmospheric jelzőt) a Bukem istállóban kotyvasztották Ambient/Jazz elemekből; a Darkstep egyenesen Grooverider fejéből pattant elő; az Experimental — ahogy minden zenei műfajban — megmaradt az undergroundban, ahol a meghatározhatatlan és behatárolhatatlan zenei irányzatokra jobb híján ráhúzzák a „kísérletező” jelzőt. A Logical Progression nemzetközi hírű bulikkal kedveskedik világszerte, mialatt a Good Looking Rec gyakorlatilag a csőd szélére kerül. Adam F kijön a Circles-szel, a Valley of Shadows (vagy, ahogy sokan ismerik: 31 seconds) Origin Unknowntól újra megjelenik… Szóval zajlik az élet. 1997-re a House-orientált klubok is kezdik bookolni (előjegyezni) a Drum and Bass dj-ket, a Ministry of Sound nightklub is rendez efféle bulikat. Hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy mindenhol (Angliában — na, de nálunk, Mo-n is sok helyen) ilyen zenére táncolunk!

(Budapesten persze kicsit később, 2001-től a Kopaszi-gáton üzemelő West Balkánban lett igazán sikeres a Rewind, az egyik legfontosabb Drum and Bass partiüzem, Palotai és Cadik rezidenssége alatt.)

Roni Size megalakítja saját kampuszát, a Reprazentet, Dj Die, Suv, Krust közreműködésével. A Brown Paper Bag a Share The Fall után még ebben az évben hatalmas sláger lesz, kiörökzöldül. Közben LTJ Bukem Blame-mel karöltve nekiáll a Logical Progression 2 szervezésének, a Techstep pedig az év nagy stílusfelfedezettje lesz, mindenki ilyet akar csinálni, Jonny L és Dj Krust is letesz valamit az asztalra.

Az Amen Breaks, a Jungle alapütemei lassan kivesznek a legtöbb nótából, utolsóként talán a Lydd Airportbéli rendezvényen szólalnak meg nagyközönség előtt Jungle nóták. Na jó, ez sarkítva igaz csak.

'97-ben még mindig vannak új törekvések, új kiadók, akik kiássák a hó alá rekedt Jungle ütemeket, és unikummal itatják, mesterséges lélegeztetőre kapcsolják. A Juice, a Splash, Back 2 Basics, vagy a Second Movement kiadványai, MTS Hard Disk c. nótája, New Concepts 14.98-a és persze Dom & Roland munkái azért kitűnnek és szépen csillognak.

1998-ra aztán minden újra együttáll, az eltartások, széthúzások lassan megszűnnek, az Amen visszatér, az új labelek, mint pl. a True Playaz, a Frontline, a Timeless, a Dread vagy az előbb említett Juice és Splash a piacra dobják a jobbnál jobb új slágereket… A Dom & Roland Frozen remixe és Dj Ron Future Dubwise EP-je tarol.