gyűlölködsz, amikor jól szeretsz.

bús kedvességed fáj nagyon.

ismerlek már, és  tervezek,

s hogy elhagysz − réges-rég tudom.

féltenem volna kit, van  jogom,

erő ahhoz, hogy értsem is.

termékenyít az unalom,

ma fecsegek inkább érted is.

kerülnék szexet, s több éjszakát.

nap kell, trikó, meg új tudat.

taníts magadra, s még tovább,

átkozódj, gyónd el kínomat.

Megoldanám gombjaimat: ingen, nadrágon, ha kell.

Mégis mikor érted szorít, egy gondot sem érek el.

Meggondolnád, hogyha kérném? Tudd majd, mit csinál a kéz.

Ki se látszom − megígérném − bőrig ázott tengerész.

Persze jól van, kigondollak − lesz időm ma délután,

amíg cérnával elbírod, addig én sem rántanám

rajtad szét a vászoninget: takaros, ki meztelen.

Vitorla sincs a szobámon, legyél színes gobelinem.

Ring az ablak és beömlik, könnyek, sótlan polcokon.

Tört tábla, szilánk a testünk: nincs testvér, nincsen rokon.

Hajópadlón pucér lábam, hullám a kezünkre csap.

Gyűszűnyi már, fagyos tenger, s jaj, a horizont apad.