Bohócok nyelik a levegőt

csattognak hangok talpak, zeneművek,

idegen függönyök takarnak és alatta

meghúzódnak az alvó denevérek.

Néz ránk már nélkülünk a sehol,

nem tudja azt, hogy egyszer megszülettünk,

hiányunk hull a dermedt nézőtérre,

fagyott szobor csupán a jegyszedő.

Ma már magányosak a madarak is,

ma már a madarak se mosolyognak.

megrettennek a varjak

a gazda tél se őrzi őket.

A világot te rajzoltad,

-rossz rajzoló fogja a ceruzát,

elszórt színházakban

történik a történés,

a vége egy furcsa

vonónyikorgás

Csipkefüggöny az ég

a fák elrejtett bútorok,

gondolataimban

keresőmotor forog.

Nem látszik már a tó,

a régi hajó-sávok,

minden gondolat eltűnt,

a házadig se látok.

A szomszédban a kocsma

lámpája elfagyott.

−  Sötétben sápadoznak

a béna mondatok.

Felhasadó padlók

felhasadó életek

amikor megtudod

a legutolsó feladat

a szikrázó pótlapok

amikor az alabástrom pávák

életre kelnek

akkor faragókést

Lámpa Lili Lámpa Lili,

más szó nem jött ezután.

Kacagott egy csecsemőhang.

Játékos volt a délután .

Mindent látunk, semmit tudunk,

ősforgatag a világ,

csápjait csak nyújtogatja

mondd el nekik, mondd nahát.

Csecsemő így vagyok én is

vele együtt tanulok,

úgyse értjük, mit mondanak

megszülető mondatok.