2010 tavasz
Szkárosi Endre
(1952) költő, irodalomtörténész az ELTE magyar-olasz szakán végzett. 1978-83 között a Mozgó Világ szerkesztője volt, 1994-től az ELTE-n tanít irodalmat és művelődéstörténetet. Számos könyvet, lemezt, katalógust, videomunkát publikált, rendszeresen vesz részt nemzetközi fesztiválokon. Hosszú évekig dolgozott a Konnektor (1984-1993, 2005-2010) és a Towering Inferno (London, 1992-2005) zenekarokkal, húsz éve a Spiritus Noisterral dolgozik. 1985-től 1991-ig az Új Hölgyfutárt, 1992-től 2002-ig a Magyar Rádió Világgége - Szkárosi Hangadó című hangköltészeti műsorát szerkesztette. Kutatói tevékenységének középpontjában az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének kérdései állnak - e tárgykörben számos tanulmányt publikált itthon és külföldön. 1986-ban Kassák-, 2007-ben József Attila-, 2012-ben Mészöly Miklós-díjat kapott. Utóbbi kötetei: Mi az, hogy avantgárd (Magyar Műhely, 2006), Merülő Monró (Magyar Műhely, 2007), Egy másik ember (Orpheusz Kiadó, 2011). A HogyÖt és a Miskolc KapuCíner antológiák szerzője. Fotó: Tóth György
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Szkárosi Endre
Intermediális polifónia
Giovanni Fontana a mai olasz költészet-művészet meghatározó alakja, akinek sokoldalú tevékenysége az elmúlt évtizedekben jelentősen formálta az experimentális, ezen belül az intermediális és szinesztétikus kultúra alakulását. Az eredetileg építész képzettségű Fontana egy ideje „poliartista”-ként nevezi meg művészi identitását, hiszen munkássága a vizuális- és a hangköltészet, valamint az intermediális- és performanszművészet terén egyaránt kiemelkedő. A legjelentősebb modern olasz művészek hagyományát követve elsőrangú és elszánt művészeti ideátor, szervező és szerkesztő. Olyan kiadványok fűződnek nevéhez, mint a Dismisura című folyóirat és könyvsorozat, a La taverna di Auerbach című, ma is működő periodika, a Momo című hangantológia-sorozat, Adriano Spatola legendás Baobab című hangfolyóiratának a költő halála utáni szerkesztése, vagy részvétele a TamTam és az Altri Termini folyóiratok-kiadók munkájában.
Ez a rövid leírás is érzékelteti talán, hogy Fontana az olasz és az európai költészet azon experimentális és expanzív hagyományának újító folytatója, amely a költészet nyelvét és működésmódjait a hagyományosan kialakult irodalmi műfajokon túl, a létező művészeti nyelvek köztes terében formálja, amely — mint írja — „intermediális polifóniák”-ból épül ki. Vizuális és intermediális költészete — amelynek éppen hozzáférhető, élő zónája az a nagyszabású kiállítás, amely március végéig van nyitva Bresciában, a Fondazione Berardelli falai között — a nyelvi és képi jelminőségek kidolgozásán, harmonizálható szerkesztésén alapul, és nagy invencióval és strukturális fegyelemmel artikulált műalkotásokban jelenik meg. Hangköltészetében a stúdiótechnika kínálta lehetőségek költői kiaknázása ugyanolyan fontos, mint a vokális és nyelvi jelenlét finom, átgondolt arányai a többnyire összetett hangképekben. A vizuális és fonikus szerkesztés tapasztalatai és nyelvi kódjai találkoznak világszerte értékelt performanszainak terében is, ahol a testi jelenlét, a kidolgozott, mértéktartó gesztualitás és térszervezés nemzetközi szinten ismert és elismert intermediális munkákban járul hozzá az autonóm művészet univerzális szellemképének alakulásához.
Giovanni Fontana szellemi tevékenységének szerves alkotórészét képezik kultúrtörténeti kutatásai is, amelyeket könyvekben és projektekben dokumentál. Az experimentális költészet szakirodalmának alapvető részét képezi például „La voce in movimento” című monográfiája, amely a zene, a hang, a nyelv, az emberi cselekvés és a hordozók összetett művészi kultúrájának 20. századi történetét dolgozza fel, gondosan dokumentálva azt. A futurizmus centenáriumi évében pedig több alkotó projekt ihletője és mozgatója volt: többek között a korai futurizmus fotóművész géniuszának, Anton Giulio Bragagliának állítva kollektív emlékakció-piedesztált.
Művek:
költészet
Radio/Dramma. Torinó, Geiger, 1977
Le lamie del labirinto. Frosinone, Dismisuratesti, 1981
L'uomo delle pulizie. Frosinone, Dismisuratesti, 1984
Scritture lineari. Alatri, Hetea, 1986
Homaly Altrove. Caprarica di Lecce, Pensionante de' Saraceni, 1990
Tarocco meccanico. Nápoly, Altri Termini, 1990
La discarica fluente. Róma, Arlem, 1997
Chorus. Manni, Lecce, 2000
Frammenti d'ombre e penombre. Róma, Fermenti, 2005
kritika
La voce in movimento (cd-vel), Monza, Harta Performing & Momo, 2003
Poesia della voce e del gesto, Mantova, Sonnetti, 2004
kiállítások (válogatás)
XVI Bienal de Saõ Paolo, 1981
Italics 1925/1985, New York, 1985
XI Quadriennale di Roma, 1986
Libri e pagine d'artista in Italia, Firenze, 1989
Musica e no, Siena / Mantova, 1998
Poesia totale, Mantova, 1998
Poeti XXL. Maestri europei della Poesia visiva (Chiari, 2006
performanszok (válogatás)
Video Sound Poetry, Ferrara, 1984
Espaces Nomades, Quebec, 1986
Polyphonix-Intermámor, Szeged-Budapest, 1988
Poliphonix, Párizs, 1989
III. Biennale di Poesia Sperimentale, Mexico City, 1990
Milanopoesia, 1990
Story Telling, Gdańsk, 1991
International Performance Art, Drezda, 1993
NIPAF, Tokio, 1995, 2001
Perforium, Budapest, 1996
Dimension O, Vilnius, 1997
Poliphonix 30, Barcelona, 1997
Romapoesia, 1988, 2003
Polysonnéries, Lyon, 1999
Art et Nouvelles Technologies, Bordeaux, 2000
AAA, Art électronique n° 2, Besançon, 2000
Brain Apartment, 50a Biennale di Venezia, 2003
Living Theatre − Labirinti dell'Immaginario, Nápoly, 2003
XIV Biennale Sztuka Jako, Poznań, 2003
Klang-Aktionen, München 2004
Howl!, New York, 2004
East Wind / West Wind, Sanghaj, 2005
Der Lange Atem, Essen, 2004
IVAM, Valencia, 2006