Hideg_lelés
Szenti Ernő
Költő, képzőművész (1939-2012). 1961-ben, a szegedi tanítóképző, majd a tanárképző főiskola (földrajz-rajz) elvégzése után Kisújszállásra került. Első verseskötete 1992-ben látott napvilágot, Léghajón a mélybe címmel. Ezt 2005-ig még hat megjelent könyv követte, melyeket maga illusztrált. 2006-ban Berek Barátja Emlékplakettel tüntették ki. A Széphalom Könyvműhely gondozásában a 2007-es Ünnepi Könyvhétre jelent meg A körkérdés vége című kötete, melyet hagyományosan a szerző illusztrált, 2009-ben pedig a Nyikorgó árnyak kötete. 2009-ben Nagykunságért-díjat kapott. Fotó: Vass Tibor (Berekfürdő, 2011)
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Szenti Ernő
A szétszéledés mechanizmusa
Álmot többnyire álom segít meg,
és nem lestrapált valóság.
Realitást rendszerint realitás húz csőbe,
és nem lenézett tömegigény.
Feltűnéstől messze eső megrázkódtatás.
Annak, hogy előbb vagy utóbb
ki mibe keveredik bele: csak a jövő
szemszögéből nézve van jelentősége.
Ez itt a többséghez igazodás támpontja.
Felborult a fontossági sorrend.
Akinek sietős a dolga, nem csoda,
ha megfeledkezik a lassúság poézisérről.
Itt a vége, de hol a végeredmény?
Jó dolog, ha távlatot a klasszicizmustól
kölcsönöz a becsvágy.
Megérett a változtatásra
a szétszéledés mechanizmusa.
Érintések
Azt, amit a tél és a szél
egyszerre érintett meg.
Azt, amit támogat az öröklét,
de rajta van a pillanat tiltólistáján.
Azt, amihez nem kell
se ötről hatra jutás,
se cseberből vödörbe esés.
Azt, amihez ragaszkodik a törvény.
Azt, amitől szárnyakat kap a véletlen.
Úgy, miként a szív forgatja a vért.
A jussot, amire igényt tart a szerelem!
Csak akkor igen,
ha a részeredménybe is
beleszámítódik a naplemente.
