Hideg_lelés
Sütő Csaba András

LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Sütő Csaba András
Újabb cantók a megmaradás elé...
XIV.
És így és úgy és mindegyhogyan...
Ennek is kellene valahogy
ennek, itten előtte
reggel, szélben, este
reggel, szélben este...
fel kell’ne tanakodni,
kapaszkodni vajha kegy-
gyel; délben s este
kengy elfutásból akker esztre.
A Golgota Avenue-n cső(d)be mennek
a forgalomszámlálók a damaszkuszi
út túlterhelt és Mekk-kától M./B.edináig
egy kérdés ül szájban, ragad a seggen:
„Ki oszt ma kaját? Ossza ma bin Laden.”
Napozom az Európa-kertben; rodostokol-
tam már eleget a Transszi-bérexpresszen
„...a vonat előreláthatólag és visszamenőleg 1-1,5 hónapot késik.
Itt a jereváni rádió. Tíz óra van. Maximum féltizenegy.
fagy ban
hó ban
eső ben
szél ben
illesz kedünk és végletesen
összefonódunk
– move tectonic –
jó lenne száz év magány...
egy máséi vagyunk; különös,
élő halottak...rongy és mindörökké.
Cantus restitutionis/6.
Fel! Támadunk!
S a hulla előjő. Ő él.
Szőrén, szálán, megszólalásig.
De addig. S ne tovább...
moz’g e gyatramaty báb
anarchikus Apolló-torzó
jéghideg – szűzforró
poláris (lunáris-szoláris)
gyűlöl et (lat.) szeret
s a makulátlan Maximum Pierre
engem is gúnykacajjal veszteget
(mögötte kétség, jajszavak, fergeteg)
s vezetni várta a szív
a reszketve vezetgetőt
én, a megvesztegethető
Maxi mille ilyen Robespierre
mily torz ez, s mily egész révület
síp, gitár, dobok (guillotine)
lehajtott fejjel lép tovább, még nem
emeli lábát, mígnem a porba hull...s tágra nyílt szemmel hentereg.