Hideg_lelés
Király Levente

1976 novemberében született Szegeden; Budapesten él. Szerkesztette a Sárkányfű című folyóiratot. Kötetei: Legkisebb (versek, 2000), Így irtok én (irodalmi paródiák, 2004), Szánalmasan közel (versek, 2005). Két bábdarabot írt, ill. alkalmazott színpadra: Andersen Vadhattyúk-jából (2004, Budapest Bábszínház), Ungerer Kutyaélet c. meséjéből (2005, zalaegerszegi Griff Bábszínház).2008-tól a Magvető Kiadó szerkesztője.
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Király Levente
A varjak és én
Bárhol lakom,
varjak légifolyosója metsz.
Nézem, hogy szállnak
fölfelé, aztán hirtelen előre,
majd megint a keringés.
Mindent tudok róluk,
csak azt nem:
honnan, hová
s miért.
Alatt mindig él
Ez alatt voltam, bársony ég.
Alatta mindig, szivárvány félfokán.
Mindig nyúltam, kezem élhez ér.
Már tudom, baj nem érhet.
Forrpont
Úgy menni ki, vissza nem.
Meddig, tudni nem lehet.
Forrponton túl viaszszem,
erdő, útszél vagy liget.
Repedéssel tölt ki az,
vihar gyúl szembe lenn.
Köd, kékes szemvigasz.
Ütemen túl reszketem.
Keddi délután
Egy keddi délutánon (este, tél)
nyomjon el álom, (frászt, te a csikket)
miként bozontos medvét (testet ér)
lepik el a lepkék, (remegés kilincset)
nyomjon el álom (a vannak lesznek nincsek).