Van egy barátom, aki hisz a szellemekben. Állítása szerint például Ady Endre rendszeresen megjelenik az Operaháznál, és fel akar ülni az egyik kő-szfinxre.
A barátom egyszer le is fényképezte, amit látott. A fotón egy öltönyös alak kapaszkodik a szfinx nyakába, a haja sötétbarna, lehet Ady Endre, vagy bárki más. Kicsit odébb áll egy másik alak — lehet Révész Béla, vagy bárki más —, élénken magyaráz a szfinxre mászónak.
A képet e-mailben kaptam, és továbbküldtem egy informatikus ismerősömnek. Biztos voltam benne, hogy csalásról van szó. De az ismerősom visszaírta, hogy a fájl szerkesztetlen, szokásos, gyenge minőségű, telefonnal készített felvétel.
A barátom nemrég felhívott, hogy menjek az Operához. Éjszaka van, biciklivel hajtok a kihalt utcákon. Defektet kaphattam, mert az első kerék egyre laposabb. A barátom újra felhív, azt kérdi, hol vagyok. Mikor megmondom, felfortyan:
— Baromi lassan tekersz! Le fogod késni a jelenetet! Révész Béla már elmondta, hogy „mindjárt bezár a Borozó!”
Az Operaház előtt a barátom elém ugrik, lerángat a bicikliről. A főbejárat oszlopai mögé bújunk, onnan lesünk a szfinxre.
Nincs ott senki.
— Már elmentek? — kérdem.
— Persze, hogy elmentek! — fakad ki a barátom. — Egy órája várok rád. Nem igaz, hogy nem tudtál volna hamarabb ideérni!
— Bocs, de aludtam — próbálok mentegetőzni.
— Dehogy aludtál! Tudom, hogy mindig csak hajnalban fekszel le. Félsz a kísértetektől!
Nem akarom hallani a vádaskodását. Hátat fordítok a barátomnak, hogy hazainduljak.
Az Operaház másik oldalán, a Hajós utca elejénél két alak sétál. Azonnal megismerem őket a fényképről. Megállnak a biciklim mellett.
Hátrafordulok, hogy megkeressem a barátomat. Alig veszem észre, pedig közvetlenül mellettem áll. A biciklim első gumija hangos durranással kireped, a kerékpár ráesik a két alakra. Észre sem veszik. A testük mintha levegőből volna, a fémváz, ülés és kerekek áthaladnak rajtuk.
— Gyere, Bandi — mondja az egyik, aki Révész Bélának néz ki —, látogassuk meg a madámot.
A másik nem válaszol. Az Operaház jobb oldali szfinxét szeretné még egyszer megnézni, de az nem látszik az oszlopoktól. Minket nyilvánvalóan nem vesz észre, pedig szinte az orra előtt állunk.
Kedvetlenül megfordul, és a Révész Bélának kinéző alakkal együtt eltűnik a Hajós utcában.