Karádi Zsolt
Miskolcon született 1956-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát 1980-ban. Ekkor került Nyíregyházára. Előbb középiskolában tanított, majd újságíró lett. 1989 óta a Nyíregyházi Főiskolán dolgozik. Irodalomelméletet, esztétikát, színháztörténetet oktat. PhD-fokozattal rendelkezik. Tanulmányait, kritikáit közölte a Kortárs, a Hitel, az Eső, az Orpheusz, a Holnap, a Napút, az Új Holnap, az Iskolakultúra, az Új Hegyvidék, a Zempléni Múzsa, a Műút, a Székelyföld, az Ághegy, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, illetve a Spanyolnátha és a Magyar Játékszín. François Gachot-ról szóló könyve 2002-ben, színházi kritikákat tartalmazó kötete 2006-ban jelent meg. Negyven éve fotózik. Jelenleg az infravörös-, valamint a színházi fényképezés vonzza. Több önálló kiállítása volt. Színházi felvételeit közzétette a Criticai Lapok, a Színház, az Ellenfény, a Magyar Teátrum, a Magyar Nemzet, a Népszabadság, A Vörös Postakocsi, a Folk Magazin, a Pedagógiai Műhely, továbbá a Magyar Játékszín és a Spanyolnátha.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Karádi Zsolt
Ady Endre: Léda, a szfinx
Boros, mámoros pesti Éjben,
Gyötrelmem, téged láttalak.
Lomhán, kéjesen terpeszkedtél
A vén Operaház előtt a
Halkan ezüstlő Hold alatt.
Ah, Lédám! — szóltam — bús gyehennám,
Ne nézzen rám konok szemed!
Rettentő, szörnyű, véres vággyal
Marcangoltam, téptem, cibáltam
Fehér, de rücskös testedet.
Füledbe súgtam, hajh, kívánlak,
Asszonyom, sorsom, végzetem!
Rád ugrottam. — Gyí! — Nem feleltél.
A süket magyar Éjszakában
Elakadt a lélegzetem.
Hevertél lanyhán, zord magányban.
Mereven néztél, néma szfinx.
Két karommal, kaján Apolló,
Öleltelek. Még most is látom:
Kőkebleddel kacagva intsz.
És aztán nem tudom, mi történt.
Lerúgtál magadról lazán.
Hevertem lenn az utca-porban.
Be megjártam, óh, Zaratusztra!
(Röhöghetsz rajtam, szent hazám!)
És ezer est múlt ezer estre.
Öröm-legény, szétharsogom:
Vígan, vadul, zengem, sikoltom,
Hadd hallja Mindszent, Várad, Páris:
Legyőzni magam nem hagyom!
Vagyok, mint minden ronda, részeg,
Földön fetrengő, büszke hím!
Lédám, elégetsz! Hadd heverjek
Mégis kihamvadt csókos éned
Forrón füstölgő üszkein!
