Filip Gabriella
LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Filip Gabriella
Öt bekezdés
Énekhang és zongorakíséret nélkül
A-a-a… No, még egyszer! A-a-a… Andante… Assai andante. Csak nyugodtan, lépegetve. Háromnegyedben, mintha lassított keringő lenne: c, cisz, c, cisz, é, cisz, c, cisz, gisz… Autumn Tears. Ez lenne a Három őszi könnycsepp.
Piano… Piano… Mi ez a zaj? Az őszi lárma. Ez is egy Ady-vers. Jut eszembe: az megvan, amikor Ady… Pszt! Nem érdekel a pletyka! Krúdy is inkább hallgatott volna! Hja, hogy a szaftos sztorikat vették a lapok?! Kelendő volt a bulvár az ő korában is. Sőt, korábban is!
Az úr írt — Egyedül a tengerrel —, és ivott. Krúdy ugyancsak! Hiába, flekkre fizették. Sokat dolgozott. Mesélt Podolinról, Szindbádról, boldogult úrfikoráról, valamint tyúklevesről, tenyérvonalakról, tányérhúsról, továbbá álmokról, asszonyokról — és Ady éjszakáiról is.
Éjszaka lett?! Az ágyam hívogat. Ének! Zongorakísérettel! Londonban Lost Content, Bécsben Mein Bett Ruft. O mein Bett, O mein Bett. Adynál az ágy is koporsó! Ez bizony szomorú. Bartóknál meg hangzavar! Az bizony, hangzavar. Ha nekik az, ami nekünk vigasz. (Ez egy Illyés-átirat!)
Reinitz Béla nem öt, hanem legalább száz Ady-vershez írt zenét. Azok lettek az elfeledett dalok. Bezzeg Bartók! Modern volt és komoly! Felfedezte az Universal Edition is. Íme kotta: Five Songs /Fünf Lieder, Opus 16. Nem mehetek hozzád — ez is benne van.
(Sajnos a kottából a költő neve kimaradt. Az a találkozás is elmaradt.)