Kina, Tangkuan tartomány. A Hallstadt pontos mását rejtő skanzen mellett nagy építkezés. Jeruzsálem mását építik szorgos kezek, hatalmas turistaforgalomra számítanak. A színpad hátterében vetítőn megy egy film, munkások bulldózerekkel a Golgotát építik, ácsolják a három keresztet, az egyik felállítva, a másik kettőn még a földön dolgoznak. A színpad előterében romok, szarkofág. Jézus sírhelye, a Szent Sír templomában. Félig kész. Előtte Mária I és Mária II, elhanyagolt közel-keleti külsejű nők, kendőben, a szarkofágon ülnek. Körülöttük turisták, kegytárgyárusok és kínai büfék. Mária I fiatal, 25 év körüli, Mária II idősebb, 50 körüli, de idősebbnek tűnik a koránál.

Mária I. Hiába nem megy. Képtelen vagyok megtanulni a szerepemet. Egyedül egyszerűen nem megy, mindig elfelejtem, összevissza beszélek. El fogom veszteni ezt az állást is, pedig mióta eljöttem otthonról, először van reményem rá, hogy megállapodhatok.
Mária II. Ne add fel. Nagyon egyszerű. Később átvesszük újra és újra, amíg meg nem tanulod. Nem adhatod fel. Ő sem akarná.
Egyébként örülök, hogy újra látlak. Már azt hittem örökre elmentél.
Mária I. Tudod, hogy nem mentem volna el Nélküled.
Mária II. Mivel ünnepeljük meg a találkozásunkat? (Gondolkodik) Állj fel, hadd öleljelek meg!
Mária I. Nem akarok soha senkihez hozzáérni többé, tudod jól, hogy megfogadtam ott.
Mária II. (megbántva, hidegen) Azt hittem így, hogy egymásra támaszkodhatunk csak, talán megölelhetlek. Megtudhatnám, hogy hol töltötted az éjszakát?
Mária I. Valami árokban. Az őrszoba mellett. Itt a tér sarkán van az őrszoba, tudod, néha oda bevisznek, megvernek, aztán kidobnak. Szerencsére nem volt hideg tegnap éjjel. Ez még nem a jeruzsáleminek a mása, ez még a régi, helyi őrszoba. Később elbontják ezt is.
Mária II. Ugyanazok vertek meg? Nagyon? Fáj?
a Fáj, de nem jobban, mint ahogy szokott. Nem vészes. Igazából rendesek. Csak azért vernek meg, mert tudják, hogy valaki, vagy más rendőrök, vagy katonák, úgyis megvernének, ők meg legalább vigyáznak. Így le van tudva. Meg ők nem erőszakolnak meg.
Mária II. Ha jól meggondolom, egész ügyesen elboldogulsz nélkülem. Kiismered már magad itt és ezt a munkát is te találtad nekünk. De közben mégis úgy érzem, hogy amióta ő elment, felelős vagyok érted. Mintha az anyád lennék.
Mária I. No és aztán? Mire akarsz kilyukadni? És nem vagy az anyám
Mária II. Tudom. Sok ez egy nőnek, de mégis kell, e nélkül úgy érezném, hogy semminek sincs értelme. Szükségem van rá, hogy valami valódi is legyen az életemben. Imádkoznak hozzám, azt hiszik én is valami csodatevő vagyok, mint ő volt, de Mintha a vállamon cipelném az egész világot. (Szünet. Majd élénken) Másrészt mi haszna — kérdem én — most elcsüggedni? Régebben kellett volna erre gondolni, egy örökkévalósággal ezelőtt, időszámításunk kezdete körül.
Mária I. Elég volt! Segítsd lehúzni ezt a vacakot a lábamról!
MÁria II. Kéz a kézben mehettünk volna fel a mennybe, vele együtt, mint a latrok. Az elsők lehettünk volna. Akkor még voltunk valakik. Most már késő. Emlékeznek ránk, de nem a valódi énünkre, csak arra, amit az a négy fickó összehordott rólunk.
Mária I. vadul birkózik, a harisnyájával, tűsarkú cipője arrább dobva. Mit csinálsz?
Mária I. Szerinted mit csinálok? Lehúzom a harisnyámat. Egy hete rajtam van. Viszket a bőröm alatta.
Mária II. Mióta ismétlem neked, hogy a harisnyát mindennap le kell húzni. Ha volna eszed, hallgatnál rám. Kész csoda, ha nem vagy rühes. Egyáltalán miért hordsz harisnyát ebben a hőségben?
Mária I. Segíts inkább, ne okoskodj.
Mária II. Viszket?
Mária I. Viszket? Azt kérdi, viszket-e?
Mária II. Ne kezdd a hisztit!
Mária I. (kimereszti a mutatóujját) felszaladt egy szem a te harisnyádon is
Mária II. (kissé lehajol, szoknyáját felhúzza) Csakugyan. Az apró dolgokban kerülni kell a hanyagságot.
Mária I. Van nálam tű meg cérna. Megvarrhatnád, meg az enyémet is. Ne nézzünk így ki, amikor újra eljön. Mit fog szólni? Visszajön, és azt látja, hogy így nézünk ki.
Maria II. Hogy érted, hogy eljön? Nem jön el. Most halt meg, az a szerepünk, hogy sirassuk, és ha ideadják a katonák a testét, akkor balzsamozzuk és siránkozzunk. Aztán minden nap újra. Napi 10 dollárért és szezon végén egy repülőjegy haza. Végre hazajuthatnánk jövőre, Jeruzsálembe.
Mária I. Hát akkor mégiscsak eljön. Újra meg újra. Minden nap, amíg haza nem megyünk.
Mária II. Te talán nem akarsz hazamenni?
Mária I. Nem igazán tudom, mit csinálhatnék ott. De végül is van olyan jó terv, mint más. Kell, hogy legyen tervünk. Olvastad a Bibliát?
Mária II. (tűnődően) Nem tudok olvasni. De apám felolvasta gyerekkoromban. Te olvastad?
Mária I. Olvastam. Vizsgáztam is belőle. Apácának tanultam. De aztán jött Ő és hát, nem lehettem egyszerre Krisztus menyasszonya és Krisztus menyasszonya. Érted.
Mária II. Sosem mondtad.
Mária I. Nem kérdezted
A héttérben lévő vetítővásznon időközben a munkások felállítják a három keresztet. Félmeztelen ember egy kis létrával próbálgatja magát a jobb oldali kereszthez. Közben nevetgél a munkásokkal, dohányzik.
Mária II. (harisnyáját stoppolgatja, felnéz hátra a férfira, Mária I-nek int a fejével a férfi felé) A lator. A jobb lator.
Mária I. Mi van vele?
Mária II. Állítólag a jobb lator története, aki megvédi őt a bal lator gúnyolódásától, csak az egyik evangéliumban szerepel.
Mária I. Igen így van. Ráadásul abban az Evangéliumban, aminek az írója nem is volt ott. A többiek, akik ott voltak, nem láttak, nem hallottak ilyesmit. Ott voltunk akkor mi is, emlékszel?
Mária II. Persze hogy emlékszem. Magunkra emlékszem, meg Őrá. A latrokat nem figyeltem. Kit érdekelnek? Az később lehetett, amikor már eljöttünk. Illetve miután eljöttünk és mielőtt visszajöttünk. Elég meleg volt. Meg hát nem is volt minek maradni.
Mária I. Nem volt minek maradni. Most hogy lesz? a katonák veszik le a keresztről és mi mosdatjuk, vagy mi csak beletekerjük a lepelbe és eltemetjük?
Mária II. Mondom, siratjuk, amint kinyitunk, és ha ideadják a katonák a testét, akkor balzsamozzuk és siránkozzunk. Aztán a katonák temetik, ide a Szent Sírba, mi meg folytatjuk a siránkozást. Műanyagból van a márványfedél. Miért nem tudtak legalább márványt csinálni?
Mária I. De mit kell mondani? Elfelejtettem. (papírt vesz elő, motyogva olvasni kezdi a szerepét)
Mária II. Nem tudom. Nem tudom a te szerepedet. Csak a sajátomat. Mondd a Miatyánkot.
Mária I. Nem mondom. Nem imádkozom. Nem hiszek Istenben.
Mária II. De hát apáca voltál.
Mária I. Akkor hittem. Aztán jött ő. Aztán elment és nem maradt utána semmi.
Mária II. Ugyan már. Most csak melankolikus vagy. Mi lenne, ha bűnbánatot tartanánk?
Mária I. A latrokról beszéltünk. Emlékszel?
Mária II. Igen.
Mária I. Akarod, hogy elmondjam mit gondolok ?
Mária II. Mondd, ha akarod.
Mária I. Gyorsabban múlik az idő. Addig is elkészülnek a színnel. Holnap nyitás.
Szóval a két latort vele együtt feszítették meg. És akkor az evangélium szerint az egyik elkárhozott, a másik meg üdvözült vele együtt.
Mária II. Tudom. Én mondtam neked az előbb. Akkor most mégiscsak hiszel az üdvözülésben?
Mária I. Nem hiszek. Mindjárt mondom miért nem. De csak a latrok történetét mesélem. Valahogy sohasem tűnt fel senkinek a dolog képtelensége. Hogy egyetlen rossz mondat miatt valaki elkárhozzon, egy másik meg egyetlen jó mondat miatt üdvözüljön. (fejét rázza). Szerintem Isten elrejtett ilyen kis csapdákat a szövegekben, hogy aki nyitott szemmel olvassa, az rájöjjön, hogy nem lehetséges. Hiszen nem tudunk semmit sem az előéletükről, nem tudjuk kik azok, honnan jöttek, csak annyit, hogy az egyik elkárhozik, mert rászól a másikra, mert az gúnyolódik rajta.
Mária II. Miért voltak elítélve azok a latrok?
Mária I. Nem tudom. Tolvajok, gyilkosok, csalók voltak. Vagy csak eretnekek. Vagy a rómaiak ellen lázadtak.
Mária II. Lehet, hogy egyikük olyan volt, mint ő? Isten fia? És lehet, hogy ő az, aki üdvözült? Vagy éppen ellenkezőleg? Lehet, hogy pont ő kárhozott el?
Mária I. Hogy lehet az, hogy a négy evangélista közül csak egy beszéli el így a történetet?
És mégis csak egy tud a latorról, aki üdvözült. Csak egy a négy közül. A másik háromból kettő semmit sem tud az egész ügyről, a harmadik pedig azt állítja, hogy azok ketten alaposan lehordták.
Mária II. Kik?
Mária I. Micsoda?
Mária II. Egy szót sem értek...

Szünet

Kit hordtak le?
Mária I. Hát őt. A szerelmemet.
Mária II. Miért?
Mária I. Mert nem akarta megmenteni őket.
Mária II. A pokoltól?
Mária I. A haláltól.
Mária II.  No és aztán?
Mária I.  Ha lenne kárhozat, elkárhoznának mind a hárman. Mi a kárhozat?: Hogy az emléked fájó sebként marad meg a hátramaradottaknak? Az kárhozat. Igy viszont a jó emberek kárhoznak el.
Mária II. Eretnekségeket mondasz. Nehogy meghallja valaki. Elvesztjük az állásunkat. És akkor sose jutunk haza. Sose látjuk meg Jeruzsálemet újra. A gonoszok elkárhoznak, a jók üdvözülnek. Ez a szabály. Fordítva nincs értelme. Nekünk az az üdvözülés, ha hazamehetünk Jeruzsálembe. Tehát jónak kell lennünk. Tehát ell kell mondanunk a szerepünket, siránkoznunk, siratnunk Őt, és így tovább. Akkor vagyunk jók, ha ezt csináljuk.
Mária I. Ha a jó lator alapvetően jó volt, és ezért üdvözül, bármit is jelentsen ez, akkor semmi köze nem volt hozzá, hogy mit mondott neki a kereszten. Tehát hülyeség úgy beállítani, mint ha amiatt az egy mondat miatt üdvözülne. Mintegy véletlenül került oda, akárcsak ő. Vagy azért pont, mert jó volt. Ha viszont ténylég amiatt az egyetlen mondat miatt üdvözült, egy gonoszságban, tolvajlásban és lázadásban leélt élet után, akkor az egésznek semmi értelme. Pontosabban akkor, ez akkor inkább zen.
Mária II. hogy érted?
Mária I. Hogy egy pillanat alatt minden megváltozhat, és bármit tettél előtte, nem létezik. Erről mesélt tegnap nekem a rendőr. Mielőtt megvert.
(a háttérben a kivetítőn a keresztek felállítva, a munkások szedegetik össze a holmijukat. A lator cigarettázik, félmeztelen testére inget húz)
Mária II. Eretnek vagy.
Mária I. Az emberek hülyék. (Kínlódva felemelkedik, sántikálva a bal oldali díszlethez megy, a távolba
néz, kezét ernyőként szeme elé tartja, megfordul, átmegy a jobb oldali díszlethez, a távolba
néz. Mária II. követi. Visszamennek a színpad közepéig, s a hátteret nézik, ahogy
Mária II. Gyönyörű vidék. Csodásak a távolban Hong Kong felhőkarcolói. Régen nem voltak Jeruzsálemben felhőkarcolók, csak kunyhók. (Megfordul, a színpad széléig megy, s a közönségre tekint)
Menjünk innét!
Mária I. Nem mehetünk.
Mária II. Miért?
Mária I. Godot-ra várunk.
Mária II. Persze.

Szünet

Bizonyos vagy benne, hogy holnap Ő jön el és újra átélhetjük az egészet?, amikor leszedtük a keresztről?, amikor eltemettük? És szerinted itt kell várnunk?

Mária I. Hol?
Mária II. Ez az a hely, ahol várakoznunk kell.
Mária I. Azt mondták, a templom előtt várjunk és amint nyitás van, kezdjünk el jajveszékelni. Gondolom, jön majd reggel valami rendező vagy ilyesmi. (Hátrafordul a vetítéshez, ahol éppen a templomot festik.)
Mária II. Tudod már a szerepedet?
Mária I. Azt hiszem, alakul.
Mária II. Furcsa ez a hely. Nem olyan, mint régen volt Jeruzsálem. Inkább, mint amilyen most lehet. Azt akarták lemásolni, amilyen most lehet.
Mária I. Azért annyit nem változott a belváros. A Sír temploma persze utána épült. A Golgota meg beépült teljesen.
Mária II. Mikor voltál otthon utoljára? Egyáltalán hogy hová tűntél miután elváltunk? Aggódtam érted.
Mária I. Miután meghalt, eltemettük, egy darabig a többiekkel vándoroltam Szamarában és Galileaában, de nélküle minden üres és értelmetlen volt. Amikor letelt a hetedig gyászév, újra férjhez mentem. Egy adószedőhöz. De nem voltam boldog. Valahogy olyan mindennapi volt minden. Semmi dráma, semmi spiritualitás, semmi szakralitás.
Mária II. Gyereked volt?
Mária I. Nem. Egy idő után szex is alig volt
Márai II. És hogy kerültél ide, Kínába?
Mária I. Sokáig éltünk ketten otthon. Aztán Rómába helyezték. Nem szerettem ott lenni. Pláne amikor elkezdték üldözni a keresztényeket. Nem tartottam senkivel a kapcsolatot, az apostolok nem is kedveltek soha. De azért akkor is kellemetlenül kezdtem magam érezni- Később elváltam tőle és összeismerkedtem egy kínai operaénekessel. Ő hívott magával Hong Kongba. Néhány hónapig együtt voltunk. Aztán kidobott, ahogy öregedni kezdtem. Kaptam tőle pénzt búcsúzóul. Abból sokáig elvoltam, de aztán elfogyott. Koldulni kezdtem.
Mária II. Miután megfeszítették nekem sokáig jó dolgom volt. Elkezdtek szentként tisztelni, ajándékokat hordtak nekem, jól éltem. Sokszor jöttek hozzám vakok, bénák. Néha némelyik meggyógyult, akit megáldottam. Ezért alakult ki a kultuszom, illetve ez is segített benne.
Mária I. És hogy kerültél Kinába?
Mária II. Mindig vágytam keletre. Egyszer volt egy béna, egy kínai, aki Kínában hallott Róla. Eljött hozzá, hogy meggyógyítsa. De mire odaért, Őt megfeszítették. Akkor ért oda, amikor a kereszten volt. Így aztán velem kellett beérnie. De nagyon erős volt a hite. Így aztán meggyógyult, amikor megáldottam. A jobb lába béna volt és görbe. Amúgy szép férfi volt. Amikor rátettem a kezem a fejére egyszer csak rándult egyet, nyögött, a lába pedig kiegyenesedett. Meggyógyult. Ő kérte, hogy jöjjek vele Kínába. Nem mentem, de aztán évekig kérlelt levélben. Arra kért, hogy tegyek itt is csodákat. Egy idő után otthon már nem volt mit csinálnom. Megváltozott minden. Szinte nem ismertem senkit, mindenki meghalt vagy elment. Így aztán beadtam a derekamat. Küldött értem egy karavánt. 6 hónap alatt értünk ide. Mire idértem, meghalt. Egy darabig vándoroltam, igyekeztem csodát tenni. De itt nem volt senkinek hite, meg a nyelvet sem beszéltem. Már feladtam volna reményt, amikor múlt héten megtaláltam a hirdetést, ide jöttem és itt voltál te is.
Mária I. Nagyon örülök, hogy újra látlak. Hiányoztál. Még ha annak idején nem is voltunk annyira jóban.
Mi van ha holnap mégsem kezdünk?

Mária II. Akkor majd holnapután újra eljövünk.
Mária I. És azután is,
Mária II. Esetleg.
Mária I. És így tovább.
Mária II. Azaz, hogy...
Mária I. Amíg el nem kezdődik. Te csak a pénz miatt csinálod? Mást nem találtál?
Mária II. Nem. Szeretném újra átélni az egészet. Kicsit azt gondolom, hogy esetleg valósággá válik és közben minden másképp alakul.
Mária I. Én is. Hátha. Végül is annyi csodát tett. Hátha most is csodát tesz.
Mária II. Becsapjuk magunkat. Meg hát ez nem is ő lesz. Hanem csak egy kínai statiszta. Azt hiszem. Még nem találkoztam vele.
Mária I. Ez a hit
Mária II. De te nem hiszel
Mária I. Nem. De szeretnék Én is láttam őt. Az asszonya voltam, Hittem benne és hogy Ő Godot. Aztán elment. És aztán azt hittük sokáig, hogy újra eljön, akár hamarosan.
Mária II. Igen. Valahogy mindenki olyan lelkes volt. És sok embert meg is győztünk. Előszőr csak a környékünkön, később más népeket is. Olyan valószínűnek tűnt, hogy újra csodát tesz.
Mária I. Te láttad, amikor csodát tett?, úgy értem, volt olyan, amikor te magad is ott voltál és a saját szemeddel láttad? Én nem. Amikor velem votl sosem tett csodát.
Mária II. Nem. De szemtanúkkal sokszor beszéltem, akik láttak.
Mária I. Én néha kértem, hogy tegyen csodát, hogy láthassam. Ekkor azt kérdezte, hogy attól jobban szeretném-e, ha megduplázná otthon a halak és kenyerek számát. Mondtam, hogy nem. Kérdezte, hogy akkor jobban hinnék-e? Mondtam, hogy nem. Erre azt mondta, hogy akkor hagyjam ezekkel békén.
Mária II. Én nem kértem tőle soha, hogy tegyen csodát. De örültem volna, ha tesz. Bizonyos vagy benne, hogy holnap reggelre mondták? És hogy ide?
Mária I. Mit?
Mária II. Hogy kezdünk
Mária I.  Szombatot mondtak.
Úgy rémlik.
Mária II. Feljegyeztem valahová. (Kotorászik mindenféle mocsokkal dagadtra tömött zsebeiben)
Mária I. És melyik szombatot mondtak? És szombat van-e ma? Nem inkább vasárnap? Vagy hétfő? Vagy péntek?
Mária II. (izgatottan néz körül, majd hátranéz a vetítővászonra. mintha onnan támpontot kaphatna. Már lezárták az építkezést, egy munkás söpröget. Mária II. odakiált neki) Héééé! készen vannak? Holnap nyitás? (a munkás nem hallja, tovább söpröget, kék színű kezeslábast és citromsárga védősisakot visel)
(Hirtelen mindketten odafordulnak a vászonhoz és elkezdenek ugrálva kiabálni): Heee! Mikor lesznek készen??? Ember figyeljenek ide!!
Mária I. (lihegve) Lehet hogy mégiscsak csütörtököt mondtak.
Mária II. Mit tegyünk?
Mária I. Ha ma reggel nem kezdtünk akkor holnap sem fogunk.
Mária II. De hiszen te azt állítod, hogy tegnap reggel is itt voltunk.

Mária I. Én is tévedhetek. Miért? Szerinted nem voltunk itt? Akkor hol a fenében voltunk?

Szünet

Hallgassunk egy kicsit. Jó?

Mária II. ül, feje elbóbiskol. Hirtelen feleszmél. Aludtam. (Szemrehányóan) Miért nem hagysz soha aludni?

Mária I. Nagyon egyedül éreztem magam.
Mária II. Álmodtam.
Mária I. Mit álmodtál?
Mária II. Nem emlékszem. Csak arra, hogy nyomasztó álom volt.
Mária I. Próbálj meg visszaemlékezni.