Akkoriban legalább másfél éve kínlódtam azzal, hogy az infrázáshoz átalakított Nikonom zárszerkezete nem működött rendesen. Háromszor kellett benyomni az exponáló gombot ahhoz, hogy a zár egyszer kinyíljon. Egészen addig, amíg el nem jutottam Balatonboglárra, a Kék kápolnához. Az épületről már korábban tudni lehetett, hogy Körmendy Lajos gyógyszerész és földbirtokos építtette, egyesek szerint 1856-ban, mások szerint 1891-ben. A családi kripta fölé emelt kápolna később, 1932-ig felszentelt katolikus templomként működött. (1970 és 1973 között Galántai György nyaranta műteremként és alternatív művészeti intézményként működtette, míg a hatalom be nem záratta.)
Az épület előtt található egy feszület. Amikor azon a forró nyári napon megcsodáltam, pontosan olyan nézőpontból láthattam, hogy a napkorong a torony mögé került, s a kápolnát, illetve a keresztet hátulról világította meg.
Exponáltam. És a gép megjavult.
Mámorosodva fényképeztem: kegyelmi pillanatok voltak. A Kék kápolna és a Krisztus-kereszt katartikus harmóniája túlvilági fénybe emelt engem is.
A Nikon azóta ismét akadozik.
A kivételes pillanatokat infraragyogású képek őrzik.


*A képek Gyulán, Balatonbogláron és Telkibányán készültek.