kikísért a színesedő kertbe
beleverte orromat az ősz októberbe
panaszoltam volna a giccses rőt avart
de jött a szél és mindent fölkavart

amikor úgy gondolod nem jöhet semmi ami rosszabb
minden kurva-szép versen túl vagy
lecsukod a kalamárist hagyod kiszáradni a tollad
elfogyott minden amiért maradni érdemes volt
föltúrod emlékeid rejtett zugából
a terepszínű kulacstartós kis hátizsákot
ami hozzád nőtt mint az apró angóra sál
bepakolsz fontos dolgokat
a bölcsességekkel teli könyveket hagyod a francba
egy keretéből-veszett képet raksz össze
egy délután halálszövetű fekete ingét
pogácsára nincs gondod
hagyod azoknak kik most indulnak az üveghegyen túlra
királylányért vagy királyfiért
marhaság hogy mindig csak a fiúk akarnak boldogok lenni
sok legkisebb lány vág neki
aztán a gyivibe jutva kitanulnak minden fondorlatot
becsatolod a bőrszíjakat
kiállsz a sárgakeramitos úthoz
félsz bádog a tested fejedben szalma rubincipős lány semerre
szar dolog rájönni hogy te vagy a varázsló
s egy életet bíztál a kóklerekre

az ősz a halottas gondolatok szezonja
akciós áron kaphatóak tucatgiccsei az elmúlásnak
hamarosan nekivágok
kilátogatni a vérvonalaim miatt érintett temetőkbe

fontos a gyufa a szélvédősapkás mécses
ami olcsóbb lenne a szupermarketekben
— ott vannak a leárazott termékek hűtőpultja mellett —
de nekem fontos a virágárusok közötti hezitálás
bár mind ugyanannyiért ugyanazt kínálják
mégis ott jó dönteni kinek épp mit vigyek
a krizantémok a győzők a tarkák apróvirágosak

a navigálás a parcellák között rákoskeresztúron
felér egy labirintusi kalanddal de az agy sose hagy cserben
a menedékházzal szemben jobbra
a második sorba temettük annust
úgy belém égett hogy exhumálása után negyven évvel
a helyét most is megtalálnám pár lépésnyire a kúttól

tudom kellemetlenek az ilyen versek
mert kurvára semmi köze senkinek a nyomoromhoz
ám az élet fennkölt dolgairól írni coelhoi bölcsességeket
nem kifejezetten az én profilomba tartozik

tájékoztatóul kizárólag a kronológia szerint:
kardáné birtalan anna élt húsz évet (1951)
sándor az ifjabb (1954) se vitte többre
anyánk (1966) ötvenkilenc évesen költözött ki
a harmincnyolc éves józsefet (1975) a 4-es villamos intézte el
apu kihúzta átért hetvennégy éven túlra (1983)
laci az orgonás fiú mint anyu ötvenkilenccel kellett beérje (2002)
ki nevemet viselte bogár negyvenhét évével (1990) óta vár
a kakukktojás annyival mint anyja (2016) fiunk balázs
ha mindet átszámolom az évek függvényében gyertyára-virágra
— én akinek meg sem kellett volna maradnom —
szép summa lenne
de a fentiek igazolják hülye is nem csak vak a szerencse
falom a maroknyi gyógyszereket reggel este
figyelem az időt ha lehet süssön a nap
és nekiindulok
bámulom a szürke köveket
— ennyi az élet így lesz az átkozottból áldott —
ilyen értelmetlen gondolatok jutnak eszembe

aztán friss vizet kapnak a virágok