mint a házból vagyok te bent
az ágy nélkülünk készre
megvetett én a kertben úgy várva
dolgozunk neked nappalink
nekem kertkapunk
a számban egy szalmaszál csupán
a fütty után mely hiányodra
mindenütt vidámságot hazudva
válaszol ha bentről a csend
akkor újra szól
kezem kulcsolom
keresném a zár merre van
mi nyit ki
mert így akár ház vagy ágy akár kert
minek
ha én egyre úgy
mint ki kint rekedt