Hercegem!
Mint a szú, percegem
(a jó aszú perceken
belül befesti vérünk):
misztériumjáték, nóóórmális?
Kit érdekel ma már?
Herceg, egyszer élünk,
látogatásunk formális
e kék bolygón, a szemhatár,
amit belátunk, olyan alacsony, szűk…
Céhre tenni lyukas zsákban eltűnt
zsozsó. Kérem, céhet semmiképp!
Szakálladban meg megint mennyi kék:
a borbélylobbi cégére lehetne,
szerintem gondolkozz inkább ebbe’.
Kérdezd a jó Zsírsátán Zsoltit,
az ő fejéről csak úgy ordít
(-ott régebben), hogy szőrfestésben
profizmusa egyedülálló,
s lakhelye is csak néhány megálló.
Az összes megbúvó testrésben
kék szőr nőjön, kék vér folydogáljon,
a bolt neve legyen Strandkorlátkék álom,
akkor frankón beindul a biznisz.
Nem jó? Majd aztán ne hisztizz,
hogy szín-tézised
csak hangyákat vonz a zsöllyébe.

A gyúanyag-megmaradás törvénye
haladni a korral. Vén fétisek
nem vonzzák be a nagyérdeműt,
unt céh alapítását messze kerüld.
Szerezz inkább ecsetet és pengét,
hogyha betér egy szakállas vendég,
szőrét leszedd vagy inkább kékre fesd,
de az legyen utána már a végleges.
Jó uram,
pénz az jó, ha van,
ne kótyavetyélje
céhre, se cégre,
maradjon mindig éber,
maradjon mindig rendben,
strandkorlátkék fejével
maradjon mindig ember,
kit érdekel ma már
szakállunkban a kék…
A drón az nem madár,
egyelőre még.
Herceg, ha soraim bántanának,
intésem mégse szegje kedved.
Látom, szemed már könnybe lábad,
térdeid éppen megremegnek,
ülj le szépen, vonj öledbe engem.
Melóztál egész nap, mint egy gályarab.
Ha tényleg kérdezel, én a helyedben
most már levágnám a szakállamat.