Filip Tamás
SPN könyvek ajánló
Filip Tamás
Óh, Kékszakállú
egyik szemem sír, a másik bölcső. Boldoggá teszel, hogy eszedbe jutottam, mert már úgy ültem itt eltemetve e zugban, mint tücsök, dideregtem, s hiába biztattam magam, hogy a nyáron átforrósodott várfalak télen kiengedik magukból a meleget, semmit nem éreztem belőle. Ám e nagyszerű tervben minden összeér, ég és föld, fa és vas, hó és korom, bordély és nászi ágy, szerelem és halál, kegyetlenség és kegyelem. Unalmas volt a világ, céltalan és fagyos, de eztán a szellem forrni kezd, és eleven gőzei megemelik a rátett födőt, és minden dolgos kézig elfut a parancs: tedd a dolgod. S én mindenhez értek! Ha kéred, építek medencét a könnynek, kovácsolok oly kardot neked, mely megszégyeníti Damaszkusz remekműveit, fölizzítom magamban az alkímiát, szerzek aranyat, tömjént, mirhát, és hozok zenét a jövőből, még nem tudom, hogyan, de lesz itt még Zenei áldozat, álmodozás, Quasi una fantasia. Várad erős, mint a halál, asszonyaid vére kering falai hajszálereiben, de egy még kell, messzi keletről, nevét nem mondhatom meg, csak uráét, ki jámbor és szelíd, s ha már ilyen, mi más nevet viselne, mint azt, hogy Kelemen. Ha kéred, megszerzem neked nejét. Már látom is a nagy művet, a pompa súlyos délibábjait, villódznak méltóságteljesen, és oly fénytörést okoznak bennem, hogy le kell térdelnem, és be kell hunynom szemem… Valami furcsa hangot hallok, jó estét nyár, jó estét szerelem, regösének, itt a köszörűs, nem értem, mi ez, milyen hangszerek szólnak. Mintha álmodnék. De több ez, mint puszta álom, mert benne van minden a kezdetektől a végig, amerre tart. Éden ez, melybe váratlanul beűzött az Úr. Egyszerre lakoma és böjt, himnusz és kocsmazene, hely, ahol próféta szól hozzánk és uszít ördögtől megszállott szerzetes. Óh, uram, bízd rám a terved, ám ha nem teszed, azt is elvállalom, hogy csak egy kis csavar legyek a színpadgépezetben. Mindegy, leszek. Garabonciás diák ex Machina. A többiek? Igen, ők is legyenek. Gesamtkunstwerk a javából. Már születik, de még meg kell csinálni.