Tavasz van. Végtelen síntér. Még nincs ebmeleg. Távol a hajsza. Villamos: lábujjon csengeleg. A nippek sorában megremeg egy álmos kiscica bajsza. Nyugis e tempó. De él a Forint! Letűnt kor int. Ma minden tárgy mementó. Battyognak-slattyognak. Emberek. Viselve szolid puccokat. Kart karba öltve. Lágy mosoly. Vizslatnak cuki cuccokat. Promenád ez itt. Korzó. Hol többet ér aktnál a torzó. Számomra talány. Őrület. Mit csodálhat e csődület? Mely nem ab ovo orzó. Mitől erős a vonzalom? Hogy szuper mágnesként vonz a lom. Nem, nem piac! Vásár. Az önkori a sáfár. Itt árusok vannak. Nem kofák. És vevők. Hölgyek und Urak. Mind jó pofák. (Pardón! Gyönyörű arcok. Bár itt-ott köszörűkarcok…) 

Emez eladna. Amaz venne. Bízna a másikban. Ha ő is benne. Az üzletek mind(?) simák (bár, mindig van bennük kis sumák). Néha hatnak (vagy nem) imák, puszik. S csak Petőfi nem alkuszik. Nézd! Mennyi jó fej! Remek alakok. Fejfedők. Puha-, kemény-s kéménykalapok. Meg a szalma. (Gazdája fejet nem aszal ma.) A többség nem ez. Szőrme, bürke, nemez. Fekete, zöld, kék, lila, szürke, no meg piros. Tanúk: a fotók. És: ez az e-papiros. Pár sipka. Úr ajkán szipka. Kezében fagyi. Jobbján bizsuk halma. Mind-mind gagyi. Hitel alma. Attitűd: nem ismersz nincset. Kazalban búj a tűd. Kutasd a rejtett kincset! Handlé, tanár, rendőr, hentes: adómentes. Láthatsz papot. Nyugta nélkül dicséri… A napot.
Képtelen képek. Veszik a népek. Rajzik pár rajz. Mondod: fikák. A tulajnak ezek mind grafikák. Áltat a tag, s altat. Ha kivágsz néhány ficcset, egy echte Scheibert kaphatsz. Nem ám holmi giccset. Szóval Hugót. A bónusz egy sróf. Mellyel húzhatsz dugót. Mint gróf. Netán, egy lady. Van zsanna és manna. Meg kanna. Ceglédi. Eladó a rokka. Az orsó. Sikk a fedeles csikk-koporsó. Eladó a szőttes. A kőttes. A kártyavár. A maci! Tányér. Öblös köcsög. Díszgyertyapár-smaci. Angebot: görbebot. Rézmozsár. Bödön. Földön hasaló vasaló. Szenes. Ezüst edényke. Elegant. Nemes. S ha vonz a bronz, turul. Mind lábadhoz gurul. Elölről. Háturul. Hát csak nevess! Emitt Deborah szobra: Déva Mása kiköpött mása. Bár kissé kancsal. Amott samott menóra. Zsebóra. Szentképen angyal. Kitömött kobra. Mit most vernek dobra. Oldalvást matrjoska-kvintett néz epedőn. Az aszfaltra hintett lepedőn. Felettük vitrin. Ha látná Litwin! Vagy Barna Gyuri.
Van egy kis muri. Hisz — itt játszik Buri is. Kinek nem kell a kotta. Sem a terrakotta figurák serege. Mely standnak központi eleme a nagy hármas: L-M-E. Ponyváért nem ejtesz könnyet. De tucatnyi megtűrt lektűrt és pár(t) tagkönyvet („Elvtársak, a lényeg: ragadjon a bélyeg!” hahaha…), meg Tamásit, más áron, kaphatsz a vásáron. A resztli terített betli. Fekszik a gyékényen. Tetszik? Én kérem. Félpénzen. Van, ki brilláron ad túl egy csilláron. Tillárom! Neki meg éppen herfli kék. Sőt. Hermonika. A tangó. Gramofonlemez. Rajta a (hej!) mambó. Agyagból pici őzikék. Aranytól meg az Őszikék. Zászlók. Jelvények. Rangjelek. Ruszki. Germán. Jenki. Mind remek. Trófeák. Agancs. Meg szép agyar. Így mulat máma egy mélymagyar. Mer mán nem(?) tiszteli senki. S ki látott már oly, komoly apát, kinek nem kell szív? Sőt, szívlapát. Antik: rom-antik. Előnye csupán: nem csap tán kupán. Tehén helyett (nem kell cici) csapol tejet motorbici. Kanná(ri)kon népiesch máz. Ez már ciki. Sőt, több: blamázs. És mégis: az egész egy nagy csoda! Jertek, jertek csak! Mind. Oda! Ásó-kapa. Giling-galang. Rézcsengő. Mellette kis harang. Sárgarigó és kanveréb. Jertek, jertek csak közelébb! Aki nem vesz az is babrálja… Gyerekek…! Ez a vásárnap örök varázsa. A miskolci polgár így (is) mulat. Hisz a világ csak hangulat…

Már hűvösödik. Csontjaim érzik: jönnek a téli fagyok. S ha poént nem találtál? Hm! Bizony, nem vagyok már a régi. Mert magam is régi(ség) vagyok.