Zsille Gábor
1972-ben született, Budapesten. Költő, műfordító, publicista, szerkesztő. 1990–1997 között teológiai tanulmányokat folytatott az Esztergomi Hittudományi Főiskolán és a Szegedi Hittudományi Egyetemen. 1998–1999 folyamán a Magyar PEN Klub titkára. 2000–2003 között Krakkóban élt. 2008 óta a Magyar Írószövetség Műfordítói Szakosztályának elnöke. 2010–2013 között az Új Ember katolikus hetilap rovatvezető szerkesztője. 2014 óta a Magyar Napló versszerkesztője. 2018 óta az Olvasat publicistája, illetve a Parnasszus olvasószerkesztője. 2006-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjban, 2008-ban Bella István-díjban, 2013-ban a Tokaji Írótábor díjában, 2015-ben József Attila-díjban és Tóth Árpád Műfordítói Díjban, 2018-ban Magyar Arany Érdemkeresztben, 2019-ben Hieronymus-díjban részesült. 2020-tól Térey János-ösztöndíjas. Hat verseskönyve jelent meg, legutóbb: Készülődés Magyar Napló, 2019). Négy esszékötet szerzője, legutóbb: Örökség, mulandóság (Magyar Napló, 2018). Huszonhárom kötet műfordítása jelent meg lengyel, illetve angol nyelvből, legutóbb: Bernadetta Kuczera-Chachulska: Széttördelt egység (Magyar Napló, 2019). Szerkesztőként hetven könyvet gondozott. 2015 óta Az év versei című antológiasorozat szerkesztője.LAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Zsille Gábor
Re: Formáció
Tisztelt Kékszakáll! Értesítem Önt,
hogy ötlete tetszik, s jelentkezem.
Jó lesz, ha sorsomról sietve dönt,
mert elkelek, s nem lesz szabad kezem.
Bővebben: remek ötletnek tartom,
hogy alapítsunk egy borbély céhet.
Tagságom ebben nem lenne random,
a hűség lelkemre jelet éget.
Remek lesz majd szerepelnünk szini-
társulatként, sokféle szerepben.
A sevillai borbély s Rossini
hű pártfogókként kísérnek ebben.
Bartókot ezúttal nem említem,
és Balázs Béláról is hallgatok —
róluk már sokan verseltek itten,
s ki másokat majmol, az balga tök.
Még egy kis titkot hadd áruljak el,
tetszik e bohókás cím: szín-tézis.
Próbanyírást is vállalok, ha kell.
Csak stuccolom, trimmelem, és kész is.






