Kakon nem állt meg az idő. Vitatkozom Vass Tiborral. Pont miatta és érte sem. Pont miattunk és értünk sem. Legfeljebb pihen egy kicsit. Az idő nagy öreg és ezért minél többen akarjuk, építjük, szépítjük gondolatainkkal Kakot, meg is előzhetjük őt. Egy nap lehetne az amúgy HOCH iskola a képzőművészeté? Irodalomé? Költészeté? Herbie Hancock Hernádkakon! Este 10 ezer zenerajongó az iskola és a Hernád között. Arrébb a koreai-magyar Hankook új és használt nyári gumiabroncsok vására. (Bár lehet, hogy ennek a lovagló belegrádiak jobban örülnének.) A homogenizált művészet ma nem tud létezni. Mai világunk nagyon szétszórt. Szétizélt. Csak a költészet, csak a képzőművészet — még ha bakancsban verik lábukat — a maguk valójában nem tudnak megélni. A sokáig tiltott árukapcsolás ma már nevetséges. A kultúrák ötletes, játékos kapcsolódása viszont adja és kínálja magát. A koncertjegyért kapsz egy beszélgetést is. Egy órára, de az élmény örökre tiéd lehet. Három napos Hernádkakos lakosként Tompa Mihályról érdeklődtem. Az 1700 fős településen nincs egy emléktábla (vagy valami), ami itt jártának emlékét őrzi. Bezzeg Gesztelyen Csokonairól azt is tudták, hogy hol lakott és hol ivott… Most leülök az idő mellé és visszagondolok.