régről kiásott agyagedényeket próbálhat így összerakni

egy megszállott lelkében nem evilági restaurátor

ki maga előtt látja az amforával lépdelő leányt

érzi a gesztenyefák között susogó szellő simogatását

ahogy jön a kútról s a hegy fölött még ott a nap

ilyen lehettem délután belefeledkezve álmom fölfejtésibe

darabok szerteszét nem tudni mi mihez illik

a két érkező lovat sokaság veszi körbe

divatbemutatóra készülődik a tömeg

izgulok nehogy valaki meglökjön elessek

pedig messzire vagyok tőlük

látom a kép bal felső vége felől

jönnek a piros-sárga úthengerek

egyszerre mozog mind a hat

ahogy az endékás varieték táncos-lányai

bal hátsó kereküknél egyszerre fordulva leparkolnak a szőnyegen

közel a pulthoz ahol az előbb

nem tudok jobb szót kitalálni

egy meglehetősen fád áruházi lány

de így sem adja vissza a kiváltott ellenérzést

mert a lány szó önmagában kedves szeretnivaló és ő nem olyan volt

amikor mondtam neki

már rég elvitték a patronos dobozt

és nem értem miért kell várnom egy órája hogy kifizessék

ez azért fontos mert évek óta szódásszifonom sincs

a dobozt is úgy fogtam szét ne essen mikor odaadtam

ő a széles pult másik felén állt és lehordott

ne beszéljek az arcába mert büdös a leheletem

elképedtem hisz annyira messze voltunk egymástól

próbáltam hanyagul a szám elé húzni a kezem tényleg úgy van-e

nem éreztem semmit de annyira ideges lettem

hogy ilyet akkor se lehetne mondani ha igaz lenne

és hívja az üzletvezetőt vagy akárkit

és a patront is újra emlegettem

és van-e olyan teájuk ami nem filteres valami ceyloni vagy indiai

azt mondta biztosan és elment

a pult is kitűnt a képből

kicsit jobbra léptem ahol négyen ültek köztük egy költőbarát

aki minden kérdésre nagyon okos válaszokat tud adni

valami olyat mondott ők se csinálnak szódát

én meg felháborodtam hogy

baszd meg ki a faszt érdekel a szóda de elvitték a patront

és az a kis hülye kurva is csak sérteget

a helyes kronológiában ekkor érkeztek a lovak

az áruház első emeleti nagytermébe nem tudom hogyan

a hat úthenger is

és egész jól mutattak a zöld szőnyegpadlón

valami hideget éreztem az arcomon

nyálas volt a párna

biztosan próbálgattam a leheletemet mikor rám szólt a lány

felültem s úgy ittam a mindig bent lévő teából

hogy visszacsapódjon a levegő a bögréből

nem volt büdösebb a megszokottnál

de a vécé után mikor mostam a kezem az arcom

a számat is kiöblítettem

leültem az asztalhoz

itt jön a leírás a restaurátorról

az asztalon cédula

ebéd után írtam rá a költőbarát nevét

mert az ünnepi készülődésben elfelejtettem megköszönni

az elsőbbséggel küldött könyvét

amit már olvastam mert megkaptam e-mailben

pedig örültem és valahogy mégis kiment a fejemből

azért volt a cédula

megírtam a két köszönő sort

bocsánatot kértem

rákenve mindent ünnepre memóriára

aztán nyitottam egy új dokumentumot

és próbálom összerakni az emlékcserepeket

valami elfogadható sorrend szerint