Bartókék Manhattan-ben szálltak meg, a Tizenharmadik utcában, a Thirteen Hotel tizenharmadik emeletén, az 1113-as szobában. Péntek volt, 13.-a, és mindössze 13 dollár lapult a zsebében. Tizenhárom napja érkeztünk meg New York-ba. Ha nem fizetik ki a tizenharmadik havi béremet, éhen halunk, mondta, és mélyen Ditta szemébe nézett. Hány óra?, kérdezte az asszony. Bartók előhúzta a zsebóráját, és úgy válaszolt, hogy rá se nézett: ahány fodor van a szoknyámon. Tudhattad volna. Megebédelünk?, kérdezte Bartókné. Bartók magába roskadt. Hol kedvem nincs hozzá, hol pénzem. A asszony szembefordult vele, úgy kérdezte meg. Megint vesztettél? Bartók akkorát bólintott, mint egy metronóm. Huszonegy?, kérdezte Ditta hivatalos hangnemben. Ferbli, válaszolta a magánemberként a zeneszerző. Hazárdnak rendületlenül légy híve, ómagyar! Mennyi pénzünk maradt?, kérdezte Bartókné. Éhesnek érzem, ó, Béla magam. Bartók épp csak ránézett, úgy mondta: a jó sajátod, míg bűnöd a koré, mely szült tégedet. Tudd meg hát: Lajoson kívül egy Vassunk sincs. Írtam Kodálynak, hogy adjon kölcsön, utaljon a számlámra egy ezrest. Ditta fölcsattant. Volt képed hozzá?! Volt, mondta Bartók, profilban. Aki szegény, ne szégyenkezzen. Nekem a kérés nem szégyen. Mondtam neki, adhatna úgyis, ha nem kérek. És küld?, így az asszony. Nem, neki sincs, épp most gyűjt Erdélyben. Én meg napok óta Bukovina. Most jót tenne a szívemnek egy kis éji zene. Valami eredeti parasztmuzsika. Menj le a bárba, mondta Bartókné, Seress játszik. És Bartók szemébe mélyedt. Bár?, kérdezett vissza a zeneszerző. Bár mennék, de mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon téren és a volt Köröndön azok az emberek kártyázzák el az ország pénzét, akik csak a piros ultit ismerik, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános házat. De Bélám, sírta el magát Ditta, ne hisztizz már! Odalent vár téged a Kékszakállú herceg bárja. Értsd meg: éhes vagyok, nyerned kell! Bélám, nekem szükségem volna pénzre. Bartók mélyen a zsebébe nézett. Egy fillérem sincs, mind elhordtad már. Ami még van, azt hordd el magad! Ditta asszony az ötcsillagos hotelt bámulta. Végül kifakadt. Örök szükséget tűrjek-é tehát? Nincs már közöttünk, úgyebár, harag? Jó éjt — reggelre ne feledd a pénzt, mondta, és visszavonult. Bartók a casinóba készülődött. Közben mormolta megszokott babonáit: mielőtt bakkasztalhoz ülsz, borotválkozz meg! Játék előtt vizelj! Ha nyerni akarsz, jobb lábbal lépd át a casino küszöbét. Ha nem akarsz veszteni, se ballal, se jobbal. Amíg kártyázol, ne fizess vissza adósságot. Egyáltalán: sose fizess vissza adósságot — egyáltalán. Játék közben ne adj kölcsönt, nem jó a pénzed ellen játszani. A bakkasztal elé érve toppants hetet. Játék előtt ne hálj nővel! Ám szerencsét hoz, ha közömbösen megérintesz egy női nemi szervet. Bartók eltűnődött: Ditta aludni tért. Mit tegyek? Hirtelen elhatározással a hálóba lépett. Állítsd fel, Ditta, horoszkópomat! Egy közömbös mozdulat, és öt perc múlva a casinóban volt. Éjfélig egyfolytában vesztésre állt. Nulla óra két perckor megütötte a bankot. Szombat lett, tizennegyedike.