A Veszett a világot adták, és mikor a fények kigyúltak, már nem volt az ujjamon a gyűrű, lehajoltam a jegyszedővel együtt, bekukucskáltunk az ülések alá, celofán, pattogatott kukorica, szotyolahéj, rágógumi, aztán az előtér, a pénztár, a mozi előtti lila tócsák, egy kalimpáló bogár, átvizsgáltam a kocsi utasterét, centiről centire, felhajtottam a gumipadlót, még a hamutartóba is benéztem, semmi, vége, elveszett,

gyerekkoromban találtam a házunk előtt a járdán, akkor láttam először halottat, félmeztelenül feküdt a pinceablak előtt, szürke ajkán az élők iránti megvetés fintora, letakarták, kihívták a rendőröket, a mentőt, majd jött a fekete furgon, tepsibe rakták, elvitték, eloszlottak a bámészkodók, már csak én álltam ott, néztem az üres helyet, nem maradt semmi nyom, utalás, csak a közömbös, jeltelen járdaszeglet,

egy idő után feltűnt, hogy senki nem megy oda, nem lép arra a helyre, az utcán sétáló vagy siető emberek valahogy mindig kikerülik azt a részt, megtorpannak és átmennek a túloldalra, vagy visszafordulnak, pedig nem tudják, nem tudhatják, mi történt ott, mintha vigyázna rájuk a halott, hogy ne lépjenek rossz útra, az ő nyomdokába, esteledett, indultam volna haza, mikor valami megcsillant a beton repedésében, leguggoltam, megérintettem az ujjammal, mintha a halott hideg bőrét érintettem volna meg,

évekig dugdostam a kopott gyűrűt, belsejében az olvashatatlan felirattal, a gombfocis dobozban tartottam, majd egy könyv lapjai közt, belemélyedt a papírba, úgy lehetett megtalálni, hogy gerincére állítottam a könyvet, és ott nyílt ki, ahol a lapok magukba olvasztották, aztán végleg elfeledkeztem róla, egy költözésénél találtam meg újra a kacatos táskában,

felpróbáltam, pontosan illett az ujjamra, és mikor a moziba mentem, hogy megnézzem a Veszett a világot, fölvettem, pedig nem szerettem a gyűrűket, zavartak, kényszeresen forgattam, piszkáltam őket, idegesítettek, hamar megszabadultam tőlük, de gondoltam, teszek egy próbát, tehát az történt, hogy és mikor hosszú évtizedek után hordani kezdtem volna, azonnal el is veszítettem,

másnap kocsival indultam valahová a városban, északi szél fújt, szürke felhőrongyok lógtak a házak közé, zebrapontok mögött állt a kocsisor, én leghátul, előttem egy kisteherautó, duruzsolt a motor, vártuk, hogy zöldre váltson a lámpa, egy lány ült a járda szélén, énekelni tanított egy kölyökkutyát, elől egy Kawasaki ágaskodott fel bőrruhás, bukósisakos sráccal a nyeregben,

egyesbe váltottam, és éreztem, hogy egy hosszú tollú madár ül a vállamon, a visszapillantóból hűtőrács repült felém, csend lett, egy mély akkord, majd nagy csend, semmi nem mozdult, vártam valamire, elállt a szél, eltűnt a madár, a Kawasaki állt a levegőben, ülepedni kezdett a por, megcsikordult a törmelék, ekkor vettem észre a gyűrűt, karnyújtásnyira hevert az ülés középen, mintha valaki odarakta volna, oké, vettem az adást, gondoltam, és mint aki nehéz munka után gyógyító álomba merül, úgy ájultam el.