Lux Antal
Budapesten született 1935-ben. A Stuttgarti Képzőművészeti Akadémia festő és grafika szakán 1965-ben végzett. 1970-től szabadfoglalkozású képzőművész, 1980-tól médiaművészettel is foglalkozik. Fontosabb díjai: Prix International Salon de Paris, in Juvisy (1964); A bonni Kunstfonds ösztöndíjasa (1988); Prize of the Hungarian Fine Artist´s Society, Internationale Bienal of Arts, Győr (1993); Retina-fődíj, Szigetvár (1991); Az Alsószász Tartomány díja, Kurzfilmwettbewerb Niedersachsen, Hannover (1994); A Neuen Berliner Kunstverein díja (1995); A 18. Tokyo Video Fesztivál díja (1996); ZKM Karlsruhe, Artist in Residenz, 1. díj, 5. Bremer Videokunst Förderpreis, Bréma; A 20. Tokyo Video Fesztivál ezüstdíja (1998). Honlapja: www.antallux.deLAPUNKBAN MÉG »
SPN könyvek ajánló
Lux Antal
Rémálomnapló (rész lett)
Egy pénteki napon repülővel szálltam alá a bányába másik 12-vel. A gép laposan siklott, szárnyai majd fennakadtak a „Vorbau” keskeny nyílásában. Sújtólégrobbanás! Fütyülve szökik a robbanást tápláló levegő és a felkavart szénpor fekete kontúrt festett szemeink köré. Az 1/3-as „Strecke” mélyében levegő után kapkodva ugráltunk fel a vak lovak vontatta csillékre: az elsőre heten, majd kettesével a másik háromra, három-három tonna szén és egy tonna antracit tetejére.
Oxigén hiányában, hallucinálva rémeket láttunk: tizenhárom bányarém suhant el szemünk előtt a „hogyha majd a föld gyomrában víg órákat élünk...” c . bányászok dalát dúdolgatva. Még van erejük 13 órakor táncolni?
A számok mágiájában borzongva gondolok a sinus-cosinus és a tangens-cotanges kínjaira. Az érettségim valószínűleg pénteken 13-án volt!? Felébredtem. T. válasza: „Megnevettettél, jólesett, ölellek”!
