Kopogtak. Talán ezért. Hogy nem csöngetett. Mindegy, miféle ösztön súgta, de tudtam, ő az.

Otthonka volt rajta, a haja furán feltűzve a feje búbjára. Ő volt, de mintha mégis valaki egészen más lett volna, mint akit egy ideje a lépcsőházból ismerek. Akit — így helyesebb — a lépcsőházban néha látok. Megy, jön. Egy hadaró jónapot.

Most nájlonharisnyában volt és papucsban.

Olyan volt a szeme, mint a burkából frissen előugrott vadgesztenye.

Emberemlékezet óta nem csókolt meg senki, mondta. Csakhogy én emlékezem. Nem tudok csók nélkül élni. Szenvedek.

Sütött a szeme, holott nem a gesztenye szokott sütni, hanem azt sütik. De csak a szelídet, nem a vadat.

Tudom, hogy ez nem olyan, hogy átcsöngetek egy kis lisztért. Ad egy csókot? Nem baj, ha hagymát evett.

Nem ettem hagymát, dadogtam. Alsónadrágban voltam. Zokniban. Kitaposott papucsban.

Belépett, és épp csak behajtotta az ajtót.

Nos?, és már ágaskodott is. Átkarolta a nyakamat, de csak a könyökhajlatáig, a keze valahol a levegőben lebeghetett a hátam mögött.

Vajon mi a csók mértékegysége? Az idő? Az idő csók közben megáll vagy éppen nyargal, mérésre alkalmatlan.

Nagy-nagy levegőt kellett utána venni.

Mi történt vele…?

Ki az a „vele”?

Aki eddig csókolt.

Porrá égett a Trabantjával együtt. A szája és a nyelve is elégett. Aznap péntek tizenharmadika volt. Van ilyen. Sosem hittem, aztán tessék.

Bután nézhettem rá nagyon.

Ne tojjál be, nem jövök át minden este. Legfeljebb a péntek tizenharmadikákon.

Lesett rám, kutakodva, de huncutul is. Mint aki most ezt nagyon kitalálta.

Ezentúl a lépcsőházban…

Ezentúl a lépcsőházban jövünk és megyünk. Vagy köszönök, vagy nem. Nem szeretek köszöngetni.

Bólintottam, mint akinek immár minden világos.

Megrebbent a keze, mint aki még hozzám érne, ha csak egy ujjal is. Sarkon fordult is kilépett a folyosóra.

Most rögtön csukd be az ajtót, légyszi. Mert különben, ha itt állnál, még visszafordulnék egy pillantás erejéig, és az olyan baromira giccses lenne.

A következő másodpercben helyére kattant a zár nyelve.

Csöndes, fázós, unalmas februáreste volt.